Kőműves kerestetik

A Tanulmányi Központtal kapcsolatos építkezéshez keresünk kőművest. Ideális esetben barát, ismerős, családtag, aki egyetért a törekvéseinkkel, tetszik neki a park és szívesen segítené a munkájával baráti áron, vagy ingyen. De minden más ajánlásnak is örülünk.

Ha van valaki a fejedben, ajánlanád, vagy netán te magad vagy az, írj nekem izibe (hztamas kukac gmail pont com)

Jön, Jön, Jön

A monolit pénteken megérkezik a parkba!

Képek a sárkány amfiteátrumának megújításáról

 

 A sárkány egy kínai típusú kerámia készítéséra alkalmas kemence.

Szombat a parkban

Ha nem voltál még és megnéznéd, ha voltál már és megszeretted, gyere el most szombaton és tölts egy napot a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában.

Délelőtt dolgozunk: kertészkedünk és előkészítjük a talajt (a szó szoros értelmében) a monolit (lásd lejjebb) fogadására.

Délután ceremóniákat tartunk (közös meditációk, tapasztalatok) Silo Üzenetéből: A jóllét ceremóniáját, ahol a hozzánk közel állók számára kérjük a legjobbat, a szertartást, ahol a bennünk lévő belső erőt tapasztalhatjuk és más ceremóniákat is, ha erre felmerül az igény.

Megfogalmazunk egy kérést, hogy fejlődjön a park, épüljön fel rövid időn belül annak minden elemével, váljon a szellemi és lelki inspiráció tiszta forrásává.

És persze eszünk, iszunk, beszélgetünk.

Hozd magadat, meg elemózsiát.

Lejutással kapcsolatban a park honlapján találsz infót.

Ha bármi kérdésed van, hívj, írj
Házi Tamás 305602699, hztamas kukac gmail pont com

 

A tűz szerzése - Beszámoló

A tűzműhely következő lépése – avagy hogyan hoztuk el a tüzet a Parkba?

Ezt a beszámolót csak akkor olvasd el, ha szerinted is fontos lépés volt az emberiség történelme során a tűz megszerzése és megszelídítése. 

Múlt vasárnapra azt terveztük Csucsuval, hogy elmegyünk tüzet szerezni. Már hónapok óta részt veszünk a tűzműhelyben, van kicsi kemencénk, őriztünk benne már tüzet, őriztünk nagy tüzet is éjszaka, de még nem szereztünk tüzet a környékről, ez volt számunkra a következő lépés. 

Először is Csucsu készített egy kemence hordozót friss faágak felhasználásával. Nekem már volt egy ilyen hordozóm, ezért vártam, hogy Csucsu kész legyen a sajátjával. Izgatottan indultunk el Mikebuda irányába. Én azt gondoltam, hogy vagy úgy találunk tüzet, hogy valaki éppen gazt éget, vagy úgy, hogy valahol majd grilleznek, kedvesen behívnak, kemencéket megpakolják jó kis parázzsal, a bendőnket meg sült husival. Nagyon párás volt az idő, fülledt meleg volt, útközben többször a párás levegőről azt hittük, hogy füstöt látunk a távolban. De aztán rájöttünk, hogy az nem füst. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a Parkot, Csucsu kemencéje sajnos kicsúszott a hordozóból, és eltörött. Nagyon szomorúak lettünk, de valamilyen belső indíttatásra elvittük az eltört darabot, ami egy tálkára hasonlított ekkor – „majd hozod abban a tüzet!”- próbáltam nyugtatni. 

Mikebudára érve meglehetősen kihaltnak tűnt a falu, sehol egy ember, csak a kocsma előtt üldögéltek néhányan. Persze füstöt nem láttunk sehol, tüzet sem találtunk. Ekkor kicsit leültünk pihenni. Mit tegyünk? Folyamatosan ezen gondolkodtunk, hogyan lépjünk tovább? Persze ott volt bennünk a félsz, hogy üres kézzel megyünk haza. Úgy döntöttünk, hogy a kisebb mellékutakat is körbejárjuk. Még mindig semmi... Aztán egyszer csak megjelentek az emberek, többen lettek, kijöttek az udvarra, beszélgettek a ház előtt. Elindult a nyüzsgés. Ekkor az lett az erőteljes érzésem, hogy ahol ember van, ott tűznek is lennie kell... Újra felcsillant a remény, hogy ma még sikerrel járhatunk.