Monolit avatás facebook meghívó

Készült egy facebook esemény is a szeptember 17 avatásra. Gyere, hívj meg!

Folytatódnak a munkák

Hétvégén folytatjuk a tanulmányi központ környéki munkákat és egyben a park felkészítését a szeptember 17-re, a monolitavatásra. Gyere, segíts!

Itt tudsz jelentkezni.

Az alábbi munkálatokat végezhetnénk el:

• maradék vályog leszedése a födémről, konténerbe töltése
• a ház melletti lépcső elbontása
• ház körüli sittet eltakarítása, konténerekbe pakolása
• teljesen akadálymentesíteni, körbejárhatóvá tenni a házat hogy állványozni lehessen majd, és konténert is le lehessen rakni
• fűnyírás
• meg ami még adódik

Monolit állítás videó

Áll a monolit Mikebudán

  

A monolithoz hasonló építészeti formák jelen voltak minden történelmi korban és a világ minden részén. Más korokban axis mundinak, azaz világtengelynek nevezték: összeköti az eget és a földet. Minden Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában van egy rozsdamentes acél monolit, mely újrateremti ezt az alapvető fontosságú tengelyt, és rögzíti a park megépülésének időpontját és helyét.

Több fotó.

Így készült a monolit...

Videó meghívó a monolit avatására

Kőműves kerestetik

A Tanulmányi Központtal kapcsolatos építkezéshez keresünk kőművest. Ideális esetben barát, ismerős, családtag, aki egyetért a törekvéseinkkel, tetszik neki a park és szívesen segítené a munkájával baráti áron, vagy ingyen. De minden más ajánlásnak is örülünk.

Ha van valaki a fejedben, ajánlanád, vagy netán te magad vagy az, írj nekem izibe (hztamas kukac gmail pont com)

Jön, Jön, Jön

A monolit pénteken megérkezik a parkba!

Képek a sárkány amfiteátrumának megújításáról

 

 A sárkány egy kínai típusú kerámia készítéséra alkalmas kemence.

Szombat a parkban

Ha nem voltál még és megnéznéd, ha voltál már és megszeretted, gyere el most szombaton és tölts egy napot a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában.

Délelőtt dolgozunk: kertészkedünk és előkészítjük a talajt (a szó szoros értelmében) a monolit (lásd lejjebb) fogadására.

Délután ceremóniákat tartunk (közös meditációk, tapasztalatok) Silo Üzenetéből: A jóllét ceremóniáját, ahol a hozzánk közel állók számára kérjük a legjobbat, a szertartást, ahol a bennünk lévő belső erőt tapasztalhatjuk és más ceremóniákat is, ha erre felmerül az igény.

Megfogalmazunk egy kérést, hogy fejlődjön a park, épüljön fel rövid időn belül annak minden elemével, váljon a szellemi és lelki inspiráció tiszta forrásává.

És persze eszünk, iszunk, beszélgetünk.

Hozd magadat, meg elemózsiát.

Lejutással kapcsolatban a park honlapján találsz infót.

Ha bármi kérdésed van, hívj, írj
Házi Tamás 305602699, hztamas kukac gmail pont com

 

A tűz szerzése - Beszámoló

A tűzműhely következő lépése – avagy hogyan hoztuk el a tüzet a Parkba?

Ezt a beszámolót csak akkor olvasd el, ha szerinted is fontos lépés volt az emberiség történelme során a tűz megszerzése és megszelídítése. 

Múlt vasárnapra azt terveztük Csucsuval, hogy elmegyünk tüzet szerezni. Már hónapok óta részt veszünk a tűzműhelyben, van kicsi kemencénk, őriztünk benne már tüzet, őriztünk nagy tüzet is éjszaka, de még nem szereztünk tüzet a környékről, ez volt számunkra a következő lépés. 

Először is Csucsu készített egy kemence hordozót friss faágak felhasználásával. Nekem már volt egy ilyen hordozóm, ezért vártam, hogy Csucsu kész legyen a sajátjával. Izgatottan indultunk el Mikebuda irányába. Én azt gondoltam, hogy vagy úgy találunk tüzet, hogy valaki éppen gazt éget, vagy úgy, hogy valahol majd grilleznek, kedvesen behívnak, kemencéket megpakolják jó kis parázzsal, a bendőnket meg sült husival. Nagyon párás volt az idő, fülledt meleg volt, útközben többször a párás levegőről azt hittük, hogy füstöt látunk a távolban. De aztán rájöttünk, hogy az nem füst. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a Parkot, Csucsu kemencéje sajnos kicsúszott a hordozóból, és eltörött. Nagyon szomorúak lettünk, de valamilyen belső indíttatásra elvittük az eltört darabot, ami egy tálkára hasonlított ekkor – „majd hozod abban a tüzet!”- próbáltam nyugtatni. 

Mikebudára érve meglehetősen kihaltnak tűnt a falu, sehol egy ember, csak a kocsma előtt üldögéltek néhányan. Persze füstöt nem láttunk sehol, tüzet sem találtunk. Ekkor kicsit leültünk pihenni. Mit tegyünk? Folyamatosan ezen gondolkodtunk, hogyan lépjünk tovább? Persze ott volt bennünk a félsz, hogy üres kézzel megyünk haza. Úgy döntöttünk, hogy a kisebb mellékutakat is körbejárjuk. Még mindig semmi... Aztán egyszer csak megjelentek az emberek, többen lettek, kijöttek az udvarra, beszélgettek a ház előtt. Elindult a nyüzsgés. Ekkor az lett az erőteljes érzésem, hogy ahol ember van, ott tűznek is lennie kell... Újra felcsillant a remény, hogy ma még sikerrel járhatunk.

Monolit avatás

Lehet már regisztrálni a park honlapján a szeptember 17-i monolit avatási ünnepségre.

Silo beszéde a történelmi punta de vacas-i park monolitjának felavatása és a Humanista Mozgalom 30 éves fennállása alkalmából 1999 -ben.

Monolit alapozás

A hétvégén elkészült a monolit alapja. A tervek szerint augusztus 20-án érkezik majd a Monolit a parkba és szeptember 17-én lesz a felavatása.

Az alap betonjába raktunk egy kis időkapszulát, egy csomagot a következőkkel: Silo Üzenete magyarul és spanyolul, a Megjegyzések Silo Üzenetéhez magyarul, Beszélj a kövekhez füzet és cd, Silo beszédei cd és Andok bölcse dvd. Eduardo mesélte, hogy a spanyol parkban (Toledo) is ezt csinálták, arra az esetre, ha a távoli jövőben valami szerencsétlenség folytán elérhetetlenné válna ez a fontos tudás, legyenek védett helyek, ahol az akkori emberek rábukkanhatnak. Betonba rejtett kis csomagok a világ különböző részeinek monolitjai alatt.

Képek az alapozásról.

Reflektálás a Halálra =)

Mostanában volt lehetőségem kapcsolatba kerülni ezzel a témával, mivel a barátom apukáját, Gyuri bácsit tegnap temettük el. Nehéz erről beszélni, mert nagyon megfoghatatlan az egész, de úgy érzem, kaptam valamit ettől a helyzettől, és ezt valahogy szeretném megosztani.

"Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rávonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti..."

Ezt az idézetet csak előre bocsájtásképpen: nem fogok tudni úgy beszélni róla, hogy azzal elmagyarázhassam.

Tulajdonképpen összetört bennem pár illúzió. Láttam, ahogy egy erős, egészséges férfi test két hónap alatt, de akár mondhatnám, hogy egy hét alatt darabokra hullott. Annyira szilárdnak érezzük a testünket, annyira biztonságot adó kis otthonnak tekintjük és valójában nem az. A test gyenge és meghal.

A szellem az, ami élteti és erőt ad neki. Hihetetlen dolgokra volt képes csak azért, mert akarta! Ez volt a második dolog, amire rá kellett jönnöm, hogy az életünk addig működik, létezik, ameddig lélekben vágyunk rá. És hogy ez a vágy több okból fakadhat, az egyik a félelem, a másik a szeretet.

Íme a harmadik lecke: "Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró

kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s haldoklás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvösségtől éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket.

Az élet, változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttöl iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik."

Az ember retteg még akkor is, ha kap időt a felkészülésre, mert számára felfoghatatlan az a tér, ami megnyílik előtte. És meggyőződésem, hogy igaz a mondás, hogy mindenki egyedül hal meg. Mi ott voltunk Gyuri bácsi mellett, fogtuk a kezét és igyekeztünk biztatni, hogy menjen és ne féljen, de ő mégis kapaszkodott megszállottan. De azért élhetett 24 óra helyett hat napot, mert mi ott voltunk, és fogtuk a kezét és szerettük.

Az életünkben is túl sok mindenhez ragaszkodunk. Emberekhez, vágyakhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, de ezek egyszer el fogják veszíteni a jelentőségüket, és akkor majd ott állunk meztelenül a végtelenben és rettegünk. Ezért érzem szükségesnek a Teljességre való törekvést, a Mély keresését, a Tapasztalatot.

Én ellen akarok állni az ijedtségnek és a csüggedésnek.

Ellen akarok állni az emlékekhez való ragaszkodásnak.

Ellen akarok állni a sötét vidékek felé való menekülés vágyának.

Belsőleg szabad és közömbös akarok maradni a táj illúziójával szemben, amikor annak majd eljön az ideje.

Mert "Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi." =)



Weöres Sándor: A teljesség felé

Richard Bach: Illúziók

Silo Üzenete

A Halál

Ma Üzenet találkozón a Halál állapotáról beszélgettünk. Silo ezt írja az Üzenet Belső állapotok című részében:

"A halál útja zűrzavaros és sötét tájra vezet. A régi népek ismerték ezt az ösvényt, és szinte mindig a „föld alá” vagy szakadékok mélységeibe helyezték. Mások e birodalomba azért látogattak el, hogy utána fényes magasságokban „támadjanak fel”. Meg kell értened, hogy a halál „alatt” a szétfolyó életerő lakozik.

Az emberi elme a halállal járó felbomlást talán későbbi átalakulási jelenségekhez köti, sőt az is lehet, hogy a zavaros mozgást a születést megelőzővel kapcsolja össze. Ha irányod emelkedő, a „halál” előző állapotoddal való szakítást jelent. A halál útján egy másik lelkiállapot felé emelkedsz."

A társaságban arról beszélgettünk, mennyire meghatározza a kultúránk azt, ahogyan gondolkodunk és érzünk a halállal kapcsolatban. A Silo által leírt állapot kapcsán is a veszteség merült fel bennünk elsőként, pedig a nagy elengedés mellett a Halál az, ami előkészíti az utat valami újhoz. Ez a lépés gyakran fájdalmas, de nem feltétlenül kell, hogy fájdalommal járjon, lehet felszabadító befejezés is, vagy éppen mindkettő egyszerre.

Számomra nagyon érdekes, ahogyan a Halál megjelenik a Tarot kártyában. Ez a lap azt jelenti, eljött az ideje valamit az útjára engedni, különben a ragaszkodás megakadályozza, hogy az életed fejlődjön. A Tarot-ban hangsúlyozzák, hogy a Halál "indokolatlanul tartozik a rettegett kártyák közé".

"Halj meg, mielőtt meghalnál - ez az ősi szufi mondás arra figyelmeztet, hogy tanuljuk meg a halál művészetét. Amíg bármekkora halálfélelem vagy a teljes elengedéstől való bármilyen félelem marad bennünk, nem élhetjük meg teljesen az életet. Minden ragaszkodás, minden „nem” megakadályoz abban, hogy az Élet természetes folyamának részévé váljunk."

A Halál kártyájának mondanivalója nagyon kettős számomra, mint ahogyan ezt az állapotot is nagyon kettősnek érzem, mintha egyik szemünkkel még a múltba, másikkal már a jövőbe tekintenénk. Amikor erről a kártyáról olvastam, a magyarázatok segítettek jobban megérezni, megsejteni ennek az állapotnak a szükségességét.

"A halál, noha nyilvánvalóan a káosz ügynöke, tulajdonképpen egy új rend ösztönzője, mely az élet után következik. Ezen a kártyán folytatódik a "Próba" akasztott emberének története. Miután áldozata elfogadásra talált, ő már szó szerint nem ugyanaz a személy. Régi énje halott mostanra, megfelelő módon helyet adva egy teljesen új, az eddigiektől teljesen különböző valaminek. Létszemlélete az egocentrikusságból átváltozik önmaga folyamatos meghaladásába. Halálában rejlik újjászületésének lehetősége. Jung szavaival: "Amint azt a világ hérosz-mítoszai szemléltetik, az alászállás célja megmutatni azt, hogy csak a veszély birodalmában (vizes szakadék, barlang, erdő, sziget, vár, stb.) található meg a "nehezen elérhető kincs" (ékszer, szűz, az élet vize, a halál fölötti győzelem)."

Az itt bemutatott csontváz, a halál stilizált formája, nem egy tiltó figura, inkább a megszabadító, kinek éles pengéje megszabadítja a tudatosságot a rátekeredett régi kötöttségektől. Szokás volt egykor azt hinni, hogy a lélek a fejben lakik és az itt fekvő élő fejek is azt jelzik, hogy az élet nem függ a "porhüvelytől", amikor nincs test, akkor a lélek az életet annak közvetlen forrásából "a szellem termékeny talajából" merÍti.

A földön fekvő levágott kezek és lábak sem mutatnak bomlásra utaló jeleket. Az egyik kéz szilárdan felfelé emelkedik a földből és a lábakat mintha elültették volna oda, ahova estek. Nem egy régi élet maradványai, hanem egy új magvai. A háttérben folyik a Sztüx, a halál fekete vize, mely az élet vize is egyben, amennyiben az újraszületés felé vezet. A kereső saját lényének legmélyére van eltemetve, várva az élet tudatalatti kútforrásaiból előtörő, újraélesztő kapcsolatra, mely lehetővé teszi számára, hogy megvalósÍtsa megszületését a halhatatlanságba. A kártya mundán értelmezésében azt mondja, hogy a halál az a természeti elv, mely elsöpri az elöregedett életet és megtisztítja a terepet az új növekedéséhez. Halál nélkül nehezen kezdődhetne élet, de a halál nem a vég: az elöregedett élet nemcsak utat ad az újnak, hanem az annak felépítéséhez szükséges anyagot is biztosítja. A jövő a múlt gazdag termőtalajából fakad. Semmi sem veszik el, semmi nem megy veszendőbe, csak a forma változik."

Forrás: http://www.tarrdaniel.com/documents/Hermetika/tarot/tarot_cards/Tarot_13_Halal.html

Én most úgy érzem, szükségem van arra, hogy a Halál útjára lépjek, szükség van most arra az életemben, hogy mélyen átéljem az elszakadást attól, ami most van és az új iránti lelkesedést, a tenni akarást egyaránt. Úgy érzem, szükségem van most erre annak érdekében, hogy hozhassak egy erős döntést az életem átalakításáról. De egyelőre nem érzem úgy, hogy a vágy az életem átalakítására elég erős lenne ahhoz, hogy valódi döntést hozzak... Nem tudom még, hogyan jöhet létre egy olyan állapot, amiben ezt igazán mélyen meg tudom élni. Ha már tudni fogom, majd megírom, mi történt, addig is írjátok le Ti a tapasztalataitokat! :)

Képregény

Hogy mi történt a hétvégén?

Padlót felszedtünk

Padló alatti homokot talicskába raktunk

Talicskát konténerbe toltunk

Falról és plafonról vakolatot vertünk

Bozótot irtottunk

Facebook komment

Többek együttes erőfeszítésének köszönhetően a bejegyzések most már facebookon keresztül kommentelhetők.

Helyzetjelentés

Haladunk....

Tudjátok építőtábor. Hétvégén nagy erőkkel nekikezdtünk és ahogy hallom a hét közben is kisebb erőkkel, de kitartóan folytatjuk a tanulmányi központ épületének kialakítását.

- Lebontottunk három válaszfalat

- A fürdőből eltávolítottuk a wc-t, kádat, bojlereket, leszedtük a csempét

- Ahol a professzor lakott, leszedtük a vakolat nagy részét (mivel kormos és büdös), egy kicsi maradt még

- Kibontottuk a befalazott ajtót, így most át lehet járni a lakrész és a nagyterem között

- Elkezdtük felszedni a padlót

- Leszedtük a radiátorokat, fűtéscsövelet

Aki nem volt még ez egy nagyon lelakott épület, amit teljesen fel kell újítani azért ilyen drasztikusak az első lépések. Bontunk :)

Szóval jól haladunk és még nem ért véget. Gyere kapcsolódj be a fináléba a hétvégén.

Ja és isteni ellátásban van része a dolgozóknak, hála Viktornak.

A tárgy kereséséről

Egy beszélgetés Silo-val a birtoklásról, az elengedésről, a belső tapasztalatok keresésének ellentmondásairól, melyekkel mindannyian találkozunk.

"A mi Munkánkat úgy határozzuk meg, hogy az az üres kézről, és nem a teli kézről szól."


Azt hiszem, az a nagy problémánk, hogy mindannyian tárgyakat keresünk, egyesek pedig nem keresnek tárgyakat, de azt keresik, hogy belül kiteljesedjenek. Ez a keresés ellentmondásokat is hordoz magában; vannak, akik nem érzik magukat teljesnek belül, így erőfeszítést tesznek azért, hogy egyesüljenek belül, hogy teljesek legyenek önmagukban.

Ha valaki tárgyakat keres kívül, vagyis azt keresi, hogy teljes legyen belül, mindkét esetben ellentmondást él át. Általában a spirituális dolgok vagy a misztikus tudat keresői vagy Istent keresik, vagy azt keresik, hogy teljesek legyenek, megvilágosodjanak. Buddha felvetette ugyanezt a problémát, és úgy magyarázta, hogy a megvilágosodás eléréséhez nem kell keresni a megvilágosodást; de akkor hogyan tudunk elérni valamit, ha nem keressük?

Építőtábor - Felhívás

 Minden tenni vágyó barátnak, aki kezébe venne ásót, lapátot, kalapácsot, vésőt, talicskát, csákányt az elkövetkező 9 napban!


Építőtábor Mikebudán július 23 - július 31 -ig. Dolgozunk a leendő tanulmányi központ kialakításán és a monolit előkészítésén. Lesz árok és alapásás, falkivevés, vakolatleszedés, fürdőszoba szétverés.

Gyertek, segítsetek. Szükség van minden kézre

Ide tudod beírni magad, ha segítenél, illetve írj nekem is, ha kell segítség a lejutásban, vagy bármi kérdésed van (hztamas@gmail.com).