Daniel Zuckerbrot rendező (Silo az Andok bölcse) beszélget Silóval az átalakító tapasztalatról, hitekről, illúziókról, a halál és Isten kérdéséről.
Kötelező!
És egyben üdvözlet a hírnek, hogy már török felirattal is elérhető a film, köszönhetően a Törökországban tevékenykedő üzenet közvetítők és a helyi barátok munkájának.
Szombaton folytatódik tovább a leendő tanulmányi központ padlásáról a maradék vályog eltávolítása. Már nem sok van, de egyenlőre kevés a jelentkező, elkélne még egy kis erősítés. Lásd a vályogvetők bejegyzést, hogy miről is van szó (felraktam most hozzá képeket is).
Vasárnap havi nagytakarítás. Ide is szükség lenne még segítségre. Állítólag érdekes dolgok történnek közbe az emberrel. Pl.: Genti Zsuzsi, aki a takarítást szervezi, az egyik ilyen alkalom után azt mesélte, spontán erőélmény szerű jelenségek indultak el benne a következő nap. És nem utolsósorban ebédet is kapnak a dolgos munkásemberek.
Kapcsolódó kedvcsináló idézet Darió Ergastól "Szeretném ezt a szerény szabadságot, amit akkor érzünk, amikor adunk, amikor többet hagyunk erre a világra, mint amennyit kaptunk tőle..."
Ha jönnél, segítenél, de nem tudod hogyan, kérdésed van, írj, hívj: hztamas@gmail.com, +305602699
Mindeközben tevékenykednek majd a tűz mesterségével foglalkozók is szombaton, tovább olvassuk este Daniel Zuckerbrot Őrült méz című tanulmányát és vasárnap 16 -től lesz egy találkozó is a park jövőjéről, a kialakítás következő lépéseiről.
Így fog kinézni a jelen állás szerint a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkja, amikor, 1-2 éven belül, teljesen befejeződik az építése. Az erősebb narancssárga színű elemek, amik már léteznek (Önismereti Központ, Műhely, Tanulmányi Központ (kialakítás alatt) és szeptember 17-én felavatjuk a monolitit is.
A terv a park építész csoportjának köszönhetően készült el, és a többiek ötletei, véleményei alapján módosítva nyerte el a mostani formáját.
Nézd meg a park weboldalán ezt a linket, ahol részletesebb leírást találsz az egyes elemek szerepéről.
Kicsit a háttérről. A tűz mestersége egyike a számtalan mesterségnek (parfüméria, gyógynövények...). A tűzzel és az anyagmegmunkálással foglalkozik. Azt a folyamatot követi végig, amin az emberiség is végigment a tűzzel való megismerkedése során. Ez azért is érdekes, mert a tűz felhasználása egy hihetetlen ugrást jelentett a történelmünkben. Segítette a letelepedést, védelmet adott, lehetővé tette az anyagok átalakítását, átalakította a táplálkozásunkat... és ezeken keresztül szabad energiát biztosított új fejlődési lépések megtételéhez, kinyitotta a jövőt. A tűz megjelenik a különböző népek mítoszaiban, vallásokban.
A műhely a tűz szerzés, szállítás, őrzés, gyújtás lépéseivel kezdődik, majd a hideg és aztán a meleg anyagok megmunkálásával folytatódik a hőmérséklet emelkedésével az egyre magasabb hőfokok felé (kerámia, fém, üveg).
A tűz mesterségének, csakúgy mint a többi mesterségnek, a célja, hogy a gondosságot, folyamatosságot és a tónust fejlessze a résztvevőkben. Ez egy reflektív munka, együtt alakul át az anyag és az ember. Megfigyeljük a mesterség végzése alatt a belső állapotainkat, a felmerülő nehézségeket és az arra adott válaszokat és keressük a fenti 3 tulajdonságnak a legmegfelelőbb arányát.
A tűz mestersége keretében épült a mikebudai sárkány, egy kínai típusú kemence, ami alkalmas 1200 fok elérésére és ezzel kerámia készítésre, sőt üveg olvasztásra is. A sárkány téglákból, agyagból és egy fém kéményből épült. 8 kamrája van. A kamrák csak egy sor téglával vannak belül elválasztva, a légterük összeér, így az egész tulajdonképpen egy egybefüggő, lassan emelkedő cső, ami egy kéményben végződik. Az első kamrába rakjuk a nagy tüzet, ami egy bizonyos pont után már végighúz az egész rendszeren és a kémény tetején bukkan ki (hihetetlen látvány). Belül üvegesen izzik minden, a kémény alja vörösen izzik, a tetejéből pedig dől a láng. A nagy tűz utáni kamrában kiégetendő agyagtárgyak vannak, aztán megint egy kamra arra, hogy fát dobjunk bele és így tovább növeljük a hőfokot felfelé, aztán megint tárgyak, majd tűztér és így tovább. A kerámiaégetés során megpakoljuk a kiégetésre szolgáló kamrákat, majd betapasztjuk a nyílásokat és elkezdjük felfűteni a rendszert. Mivel fokozatos felfűtésre van szükség az egész folyamat több, mint 8 órát tart. A hőmérsékletet termométerrel figyeljük és próbáljuk kontrollálni, néha sikerül, néha nem. Mindez jó lehetőség, a gondosság, folyamatosság, tónus fejlesztésére, 8 óra alatt sok minden történik az emberben :)
Azt hiszem elmondhatjuk, hogy nagy munka van mögöttünk. A hétvége során eltávolítottuk a régi iskolaépület, leendő tanulmányi központ padlásának padlójáról a vályogréteg 80% -át. Megtöltöttünk 2 konténert teljesen és még 2-t félig. Nagyon jó volt.
Úgy kezdődött, hogy pénteken lementünk apukámmal és Karesz barátommal előkészíteni a terepet. Csináltunk talicskautat a padlás fekvőgerendáira szerelt pallókkal, felállítottuk az egyik törmelékcsúszdát, hozzáraktuk a konténert és megcsináltuk a másik csúszda helyét is. Délután megérkezett a másik törmelékcsúszda és hozzá a konténer, amit kisebb tanakodás után sikeresen installáltunk. És így szombat és vasárnap elkezdődhetett a nagyüzem. Ezt úgy képzeljétek el, hogy 8-12 ember fenn a padláson csákányozza a vályogot, vödörbe vagy talicskába rakja, elviszi a törmelékcsúszda szájához és lecsúsztatja a lent lévő konténerekbe, ahol páran szétgereblyézik. És közbe mindenki remekül érzi magát, azt hiszem. Mert jó együtt dolgozni és jó látni és érezni, hogy a park Tanulmányi Központja elindult a megvalósulás útján. És van ebben valami különleges és szép, hogy egy érdekvezérelt világban, sokak a szabadidejükben, önkéntesen lelkesedést és energiát raknak olyan ügyekbe, amiket hasznosnak látnak önmaguk és mások számára.
