Facebook komment

Többek együttes erőfeszítésének köszönhetően a bejegyzések most már facebookon keresztül kommentelhetők.

Helyzetjelentés

Haladunk....

Tudjátok építőtábor. Hétvégén nagy erőkkel nekikezdtünk és ahogy hallom a hét közben is kisebb erőkkel, de kitartóan folytatjuk a tanulmányi központ épületének kialakítását.

- Lebontottunk három válaszfalat

- A fürdőből eltávolítottuk a wc-t, kádat, bojlereket, leszedtük a csempét

- Ahol a professzor lakott, leszedtük a vakolat nagy részét (mivel kormos és büdös), egy kicsi maradt még

- Kibontottuk a befalazott ajtót, így most át lehet járni a lakrész és a nagyterem között

- Elkezdtük felszedni a padlót

- Leszedtük a radiátorokat, fűtéscsövelet

Aki nem volt még ez egy nagyon lelakott épület, amit teljesen fel kell újítani azért ilyen drasztikusak az első lépések. Bontunk :)

Szóval jól haladunk és még nem ért véget. Gyere kapcsolódj be a fináléba a hétvégén.

Ja és isteni ellátásban van része a dolgozóknak, hála Viktornak.

A tárgy kereséséről

Egy beszélgetés Silo-val a birtoklásról, az elengedésről, a belső tapasztalatok keresésének ellentmondásairól, melyekkel mindannyian találkozunk.

"A mi Munkánkat úgy határozzuk meg, hogy az az üres kézről, és nem a teli kézről szól."


Azt hiszem, az a nagy problémánk, hogy mindannyian tárgyakat keresünk, egyesek pedig nem keresnek tárgyakat, de azt keresik, hogy belül kiteljesedjenek. Ez a keresés ellentmondásokat is hordoz magában; vannak, akik nem érzik magukat teljesnek belül, így erőfeszítést tesznek azért, hogy egyesüljenek belül, hogy teljesek legyenek önmagukban.

Ha valaki tárgyakat keres kívül, vagyis azt keresi, hogy teljes legyen belül, mindkét esetben ellentmondást él át. Általában a spirituális dolgok vagy a misztikus tudat keresői vagy Istent keresik, vagy azt keresik, hogy teljesek legyenek, megvilágosodjanak. Buddha felvetette ugyanezt a problémát, és úgy magyarázta, hogy a megvilágosodás eléréséhez nem kell keresni a megvilágosodást; de akkor hogyan tudunk elérni valamit, ha nem keressük?

Építőtábor - Felhívás

 Minden tenni vágyó barátnak, aki kezébe venne ásót, lapátot, kalapácsot, vésőt, talicskát, csákányt az elkövetkező 9 napban!


Építőtábor Mikebudán július 23 - július 31 -ig. Dolgozunk a leendő tanulmányi központ kialakításán és a monolit előkészítésén. Lesz árok és alapásás, falkivevés, vakolatleszedés, fürdőszoba szétverés.

Gyertek, segítsetek. Szükség van minden kézre

Ide tudod beírni magad, ha segítenél, illetve írj nekem is, ha kell segítség a lejutásban, vagy bármi kérdésed van (hztamas@gmail.com).

Az Értelem tekintetének felébresztése

Sokszor azt gondoljuk, már van értelem az életünkben, és csak akkor döbbenünk rá az öncsalásra, mikor kudarcot vallunk. Néha a tudaton kívül keressük az értelmet, és küzdünk, míg el nem fáradunk az abszolút valóság megismerésének lehetetlenségében. Néha pedig elfog minket a reménytelenség, mert nem hiszünk abban, hogy van valami az út végén. Ez a tudat három nagy illúziója, melyek meghatározzák a tudat jelenlegi állapotát.

Néha azt érezzük, csak mi nem tudunk ezeken felülemelkedni, de ha körbenézünk, rájövünk, hogy nem csak bennünk okoznak nehézségeket. Hogyan tudnánk megváltoztatni valamit, ami sokszor úgy tűnik, mintha megváltoztathatatlan, alapvető természetünk lenne?

Néha elképzelem, mi történne velem, velünk, a világgal, ha a tudatunk egyszer csak átlépne az illúzióin. Olyan ugrásnak képzelem ezt el a tudatban, mint mikor az ember megszelídítette a tüzet: volt egy pont, amitől kezdve már nem félt, nem menekült a tűz elől, ahogyan azt minden állat teszi, hanem használni akarta azt.

Mi történhetett akkor a tudatban? Vajon a jelenlegi világból hová tudna fejlődni az emberiség, ha maga mögött hagyná a mostani állapotot?

A lenti nagyon szép beszédet Dario Ergas chilei humanista mondta el az Értelem tekintetének felébresztése című könyvének bemutatóján. (Dario egyébként a közelmúltban járt nálunk Magyarországon, a magyar Parkban.) A „belső tekintet” felébresztését hangsúlyozza, mint valamit, ami elindíthat minket az Értelem tapasztalata felé, mely mélyen mindannyiunkban ott él.

2001: Űrodüsszeia

"9. E térben megrémülhetsz a kihalt és óriási tájtól, és a hatalmas, mozdulatlan csillagok által átvarázsolt éjszaka rémisztő csendjétől. Ott, pontosan a fejed fölött, meglátod majd a Fekete Hold sejtelmes alakját  az égboltra szegezve… egy furcsa, beárnyékolt Holdat, amely pontosan a Nappal szemben helyezkedik el. Ott meg kell várnod a virradatot türelmesen és hittel, hiszen ha nyugalmad megőrzöd, semmi rossz nem történhet.

...

12. Ha a síkságon sikerül kivárnod a nappalt, szemed előtt feltűnik a sugárzó Nap, mely számodra először világít rá a valóságra. Akkor meglátod majd, hogy minden létezőben él egy Terv."

Silo Üzenete: Belső állapotok

Témák

Beszélgetés Siloval a témákról, amikkel foglalkozott, amiket kutatott, ő és a körülötte lévők. És ezek hatásáról. Engem az fogott meg nagyon, most hogy megnéztem, hogy milyen gondossággal és következetességgel haladt végig egy életen keresztül a dolgokon, amikkel foglalkozni akart.

Sajnos csak angol felirattal elérhető, a magyar fordítást ide másoltam.

Silo Üzenete Törökországban - beszámoló

Szigeti Judit beszámolója Törökországból, 2011. július 17.

Sziasztok!

Küldök néhány képet az elmúlt hetek találkozásairól, ceremóniáiról. Amióta megjöttem, Isztambulban vagyok. Általánosságban elmondható, hogy valami fejlődőben van, mert több ember jelenik meg most már itt is a ceremóniákon (eddig inkább csak Ankarában voltak), úgy érzem, a tapasztalatok mélyebbek, a legkőr is elmélyültebb, bár a nyelvi nehézségek miatt nem tudunk igazán elmélyült beszélgetéseket folytatni. Sokat segített, hogy ankarai barátaink, Handan és Arjin idejöttek Isztambulba, és összeismertettek minket a barátaikkal, akik közül néhányan valóban nyitottnak tűnnek, mint akik valamilyen hívásra érkeztek. Egyre több kapcsolat bukkan fel itt-ott, véletlenül vagy valakin keresztül, mintha valami láthatatlan dolog vezetne minket.

Időnként meg-meghallok valami mély hangot, ami az Üzenetről szól, arról, hogy ezek a kis közösségek szerte a világban, ezek a látszólag "jelentéktelen" pillanatnyi tapasztalatok és találkozások valójában egy új civilizáció magjai, ami csendben fejlődik a düledezőben lévő rendszer kellős közepén... mintha valami készülődne az emberi lényben, lassan megnyílna, hogy "befogadjon egy újfajta kinyilatkoztatást", és újfajta spiritualitást, ami végre nem kifelé, hanem befelé irányítja a figyelmet, hogy rátaláljon való küldetésére...

Közben jó pár külföldi barátunk is megfordul itt, van, aki kifejezetten segíteni jön hosszabb időre és rendszeresen, van, aki inkább nyaralni, de sokat segít a jelenlétük, hiszen az ittenieknek mindig jó egy ilyen nemzetközi légkör, mindig mindenki hozzájárul valamivel ehhez a folyamathoz.

Továbbra is nehézség, hogy bár van már két verziója is a török üzenet könyvnek, egyiket sem tekinthetjük véglegesnek, hiszen nem tudjuk, mi áll bennük. Szeretnénk kiadni a könyvet, de egyelőre meg kell találni azt az embert, akivel rendesen át lehet nézni ezt a két fordítást és véglegesíteni egyet, ami már többé-kevésbé jó. Jövő héten egy kiadóhoz is megyünk majd, hogy beszéljünk vele a kiadásról.

Közben élvezzük ezt a gyönyörű várost mint mindig, meg a sok hihetetlen látni- és megismerni valót. Megismerkedtünk a dervis-tánc technikájával és a ney (szufi hangszer) rejtelmeivel is egy helyi szufi ney mesteren keresztül. Eduardo és Péter vettek is egy-egy ney-t maguknak, és gyakorolnak (erről a napról itt láthattok fotókat: https://picasaweb.google.com/peternoordendorp/PhotosEduardoGozalezDayWithHanefi07072011?authuser=0&feat=directlink).
Gyönyörű hangja van ennek a hangszernek, de nagyon nehéz megszólaltatni, és még nehezebb zenét kicsikarni belőle. Itt egy link, hátha valakit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=dj8H1qn8owc&feature=related

Hétfőn megyünk Yalova-ba, ahol egy 66 napos elvonulás van, ahol az elvonulók 66 napon keresztül folyamatosan dervis táncolnak (forognak) és zenélnek. ez egyfajta spirituális gyakorlat. a forgást én is kipróbáltam, és nagyon nehéz. A transz egy módja ez, és azt mondják, a szufi hívők ezen keresztül igyekeznek kapcsolatba kerülni istennel. Próbáljuk tanulmányozni kicsit, vajon hogyan...

Remélem, mindannyian jól vagytok. hamarosan találkozunk.
Nagy ölelés,
Juci

Megfoghatatlan

Beszélgettünk róla, hogy jó lenne személyesebbé tenni ezt a blogot. Én most elkezdem, hátha majd mások folytatják.

Tegnap nagyon szép napom volt. Mindez abból indult, hogy arra jutottam várnom kell.  Nem vagyok abban a belső állapotban, hogy meg tudjak érinteni olyan témákat, gondolatokat, amiket szeretnék. Feszültség van bennem, akarat, kicsit olyan, mint amikor egy kutya szájzárat kap és nem tud engedni a szorításából én agyzárat kaptam :) és közbe meg a Szent felé szeretnék menni, az életem értelmét kutatni, célt találni, a boldogság és öröm felé menni... hát ezt így nem lehet

Szóval vártam, mert az állapotok változnak, ahogy Stefi barátom mondta, jön még Tomira nyitottság és inspiráció. És jött is, meglepően gyorsan, ahogy elengedtem az azonnaliságot. Elkezdtem kinyílni a világnak, észrevenni a szépséget az emberekben, a dolgokban, történt pár véletlenszerű dolog, inspiráló gondolatok, olyan mintha beindult volna egy fejlődés.

Aztán megpróbáltam megragadni, birtokolni, létrehozni és elillant. Nem bezárható, nem birtokolható. Ha elengedem ott van, ha akarom elillan.

Akkor vajon mit tehetek? Talán várhatok nyitott szívvel, kerek szemmel. Talán hihetek benne, hogy van. Örömmel üdvözölhetem, amikor megjelenik. Talán máshogy vannak a dolgok, mint ahogy gondolom.

Nem tudom, mindenesetre örülök, hogy történt, hiszem, hogy történik még, és hálás vagyok nektek, hogy írhatok róla itt.

Az építkezés napjai

Ez lehetne valami átvitt értelmű cím is, de most kivételesen elég konkrét dologra utal. Belendülünk, építkezünk, átalakítunk, vakolatot verünk, földet ásunk, villanyt szerelünk... és mindezt sokan, veled, veletek, vidáman, egy hétig.


Július 23 -tól július 31 -ig a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkja kitárja kapuit a dolgozni és segíteni vágyó tömegek előtt. Építőtábort hirdetünk, hogy felkészítsük a parkot a Monolit fogadására és előrelépjünk a Tanulmányi Központ kialakításában.


Konkrétumok nemsokára arról, hogy milyen nap, milyen munkákra és hány emberre lenne szükség. Addig is bevéshetjük a naptárunkba, elkezdhetünk szabit kivenni, meghívhatjuk a barátainkat és nézegethetünk képeket az eddigi munkákról inspirációnak.

Facebook esemény

Blogger találkozó

Lesz egy találkozó most csütörtökön 19 órától erről a blogról. A találkozó nyitott mindenkit várunk, akinek van kedve résztvenni a blog üzemeltetésében (bejegyzéseket írni, a megjelenését alakítani vagy az ismertté tételét segíteni). Beszélgetünk az egész koncepciójáról, hogy milyen irányokba érdemes elmenni a bloggal, mire lehet jó, hogyan segítheti a szellemiség és a park közel hozását.

Ha jönnél írj, vagy hívj engem: Házi Tamás (hztamas@gmail.com, +36305602699)

Itt kezdődött minden

Silo első nyilvános beszéde Argentína és Chile határához közel, az Andokban, egy Punta de Vacas nevű helyen 1969 május 4-én hangzott el. A beszéd a Szenvedés gyógyítása címet kapta. Silo többször is megemlítette, hogy minden, amit ezután írt és mondott az itt elhangzottak és a szintén itt megírt Belső tekintet (Silo Üzenetéből a Könyv ) című könyvnek a kifejtése, magyarázata. Így érdemes lehet megnézni mindenkinek, aki érdeklődik a szellemiség iránt.

Ezen a helyen épült meg később a történelmi Punta de Vacas Park. Az egyike azon Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjainak, amik befejezettnek tekinthetők, rendelkeznek egy ilyen park össze elemével (önismereti (9) és tanulmányi központ (7), meditációs csarnok (5), kút (10), monolit (6), sztélé (4), kapu (1)). Ilyen lesz nemsokára a mikebudai park is.

itt:

View Larger Map

Hétvégéről

Tisztelet a mikebudai hős padlás padlón fekvő vályogeltávolító alakulatoknak. A hétvégével a munka sikeresen befejeződött. Így haladhat tovább a tanulmányi központ tetőfelújítása.

Az Önismereti Központot is kitakarítottuk, amiben segítségünkre volt egy biciklivel érkező profi takarító is. Utána pedig elfogyasztottuk a szokásos takarítók ebédjét, bolognai spagettit és valami isteni túrós süti.

Emellett elkészültek a tűz mesterség keretében az első viasz másolatok (szilikon segítségével lehet kis tárgyakat másolni és aztán viasszal kiönteni). Erről hátha írnak majd ide, akik csinálták, mert úgy tűnt érdekes folyamaton mentek keresztül, mind a tárgyak, mind az emberek.

A vasárnapi park jövője találkozón elhatároztuk, hogy idén befejezzük a tanulmányi központ alsó szintjének kialakítását. Beszélgettünk a szeptemberi monolit avatási ünnepségről. Benaptáraztunk egy kis park építő tábort, erről majd nemsokára. És megnéztünk egy nagyon érdekes társasjáték ötletet, ami Silo Üzenetéből a belső állapotok című részre épül.

Silo - A tapasztalat

Daniel Zuckerbrot rendező (Silo az Andok bölcse) beszélget Silóval az átalakító tapasztalatról, hitekről, illúziókról, a halál és Isten kérdéséről.

Kötelező!

És egyben üdvözlet a hírnek, hogy már török felirattal is elérhető a film, köszönhetően a Törökországban tevékenykedő üzenet közvetítők és a helyi barátok munkájának.

Nagytakarítás, vályogvetés

Mozgalmasnak ígérkezik a hétvége:

Szombaton folytatódik tovább a leendő tanulmányi központ padlásáról a maradék vályog eltávolítása. Már nem sok van, de egyenlőre kevés a jelentkező, elkélne még egy kis erősítés. Lásd a vályogvetők bejegyzést, hogy miről is van szó (felraktam most hozzá képeket is).

Vasárnap havi nagytakarítás. Ide is szükség lenne még segítségre. Állítólag érdekes dolgok történnek közbe az emberrel. Pl.: Genti Zsuzsi, aki a takarítást szervezi, az egyik ilyen alkalom után azt mesélte, spontán erőélmény szerű jelenségek indultak el benne a következő nap. És nem utolsósorban ebédet is kapnak a dolgos munkásemberek.

Kapcsolódó kedvcsináló idézet Darió Ergastól "Szeretném ezt a szerény szabadságot, amit akkor érzünk, amikor adunk, amikor többet hagyunk erre a világra, mint amennyit kaptunk tőle..."

Ha jönnél, segítenél, de nem tudod hogyan, kérdésed van, írj, hívj: hztamas@gmail.com, +305602699

Mindeközben tevékenykednek majd a tűz mesterségével foglalkozók is szombaton, tovább olvassuk este Daniel Zuckerbrot Őrült méz című tanulmányát és vasárnap 16 -től lesz egy találkozó is a park jövőjéről, a kialakítás következő lépéseiről.

A park terve

Így fog kinézni a jelen állás szerint a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkja, amikor, 1-2 éven belül, teljesen befejeződik az építése. Az erősebb narancssárga színű elemek, amik már léteznek (Önismereti Központ, Műhely, Tanulmányi Központ (kialakítás alatt) és szeptember 17-én felavatjuk a monolitit is.

A terv a park építész csoportjának köszönhetően készült el, és a többiek ötletei, véleményei alapján módosítva nyerte el a mostani formáját.


Nézd meg a park weboldalán ezt a linket, ahol részletesebb leírást találsz az egyes elemek szerepéről.

Kerámia égetés

A nagy építkezés mellett kinyitottuk a nagy kemencét is, a sárkányt, hogy megnézzük, hogy sikerült az előző heti kerámia égetés. Remekül :)

Képeket itt találsz a kész tárgyakról: http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157626969061107/

Kicsit a háttérről. A tűz mestersége egyike a számtalan mesterségnek (parfüméria, gyógynövények...). A tűzzel és az anyagmegmunkálással foglalkozik. Azt a folyamatot követi végig, amin az emberiség is végigment a tűzzel való megismerkedése során. Ez azért is érdekes, mert a tűz felhasználása egy hihetetlen ugrást jelentett a történelmünkben. Segítette a letelepedést, védelmet adott, lehetővé tette az anyagok átalakítását, átalakította a táplálkozásunkat... és ezeken keresztül szabad energiát biztosított új fejlődési lépések megtételéhez, kinyitotta a jövőt. A tűz megjelenik a különböző népek mítoszaiban, vallásokban.

A műhely a tűz szerzés, szállítás, őrzés, gyújtás lépéseivel kezdődik, majd a hideg és aztán a meleg anyagok megmunkálásával folytatódik a hőmérséklet emelkedésével az egyre magasabb hőfokok felé (kerámia, fém, üveg).

A tűz mesterségének, csakúgy mint a többi mesterségnek, a célja, hogy a gondosságot, folyamatosságot és a tónust fejlessze a résztvevőkben. Ez egy reflektív munka, együtt alakul át az anyag és az ember. Megfigyeljük a mesterség végzése alatt a belső állapotainkat, a felmerülő nehézségeket és az arra adott válaszokat és keressük a fenti 3 tulajdonságnak a legmegfelelőbb arányát.

A tűz mestersége keretében épült a mikebudai sárkány, egy kínai típusú kemence, ami alkalmas 1200 fok elérésére és ezzel kerámia készítésre, sőt üveg olvasztásra is. A sárkány téglákból, agyagból és egy fém kéményből épült. 8 kamrája van. A kamrák csak egy sor téglával vannak belül elválasztva, a légterük összeér, így az egész tulajdonképpen egy egybefüggő, lassan emelkedő cső, ami egy kéményben végződik. Az első kamrába rakjuk a nagy tüzet, ami egy bizonyos pont után már végighúz az egész rendszeren és a kémény tetején bukkan ki (hihetetlen látvány). Belül üvegesen izzik minden, a kémény alja vörösen izzik, a tetejéből pedig dől a láng. A nagy tűz utáni kamrában kiégetendő agyagtárgyak vannak, aztán megint egy kamra arra, hogy fát dobjunk bele és így tovább növeljük a hőfokot felfelé, aztán megint tárgyak, majd tűztér és így tovább. A kerámiaégetés során megpakoljuk a kiégetésre szolgáló kamrákat, majd betapasztjuk a nyílásokat és elkezdjük felfűteni a rendszert. Mivel fokozatos felfűtésre van szükség az egész folyamat több, mint 8 órát tart. A hőmérsékletet termométerrel figyeljük és próbáljuk kontrollálni, néha sikerül, néha nem. Mindez jó lehetőség, a gondosság, folyamatosság, tónus fejlesztésére, 8 óra alatt sok minden történik az emberben :)

Itt találsz egy videót a sárkány megépítéséről: http://vimeo.com/25051469

Vályogvetők

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy nagy munka van mögöttünk. A hétvége során eltávolítottuk a régi iskolaépület, leendő tanulmányi központ padlásának padlójáról a vályogréteg 80% -át. Megtöltöttünk 2 konténert teljesen és még 2-t félig. Nagyon jó volt.

Úgy kezdődött, hogy pénteken lementünk apukámmal és Karesz barátommal előkészíteni a terepet. Csináltunk talicskautat a padlás fekvőgerendáira szerelt pallókkal, felállítottuk az egyik törmelékcsúszdát, hozzáraktuk a konténert és megcsináltuk a másik csúszda helyét is. Délután megérkezett a másik törmelékcsúszda és hozzá a konténer, amit kisebb tanakodás után sikeresen installáltunk. És így szombat és vasárnap elkezdődhetett a nagyüzem. Ezt úgy képzeljétek el, hogy 8-12 ember fenn a padláson csákányozza a vályogot, vödörbe vagy talicskába rakja, elviszi a törmelékcsúszda szájához és lecsúsztatja a lent lévő konténerekbe, ahol páran szétgereblyézik. És közbe mindenki remekül érzi magát, azt hiszem. Mert jó együtt dolgozni és jó látni és érezni, hogy a park Tanulmányi Központja elindult a megvalósulás útján. És van ebben valami különleges és szép, hogy egy érdekvezérelt világban, sokak a szabadidejükben, önkéntesen lelkesedést és energiát raknak olyan ügyekbe, amiket hasznosnak látnak önmaguk és mások számára.

Képeket itt találsz: http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157626996738691/
Most hétvégén befejezzük, várunk minden segítő kezet, a tiedet is, ha kedved tartja.