Beszélgetés Siloval a témákról, amikkel foglalkozott, amiket kutatott, ő és a körülötte lévők. És ezek hatásáról. Engem az fogott meg nagyon, most hogy megnéztem, hogy milyen gondossággal és következetességgel haladt végig egy életen keresztül a dolgokon, amikkel foglalkozni akart.
Sajnos csak angol felirattal elérhető, a magyar fordítást ide másoltam.
Silo megjegyzései – 2008. augusztus
Punta de Vacas,
Tanulmányi központ
A Témák
Silo: … akkor hogyan… mit is mondtál, Hugo?
Kérdés: Meg akartalak kérdezni, Negro, hogy az első időkben... mik voltak a témák, amikor
még itt, Dél-Amerikában voltak azok a tanulmányok, azok a munkák, az a bibliográfia…
Silo: A dolog néhány politológussal kezdődött, mivel az első barátaink, akik elkísértek
minket mindezekben a munkákban, a Politika- és Társadalomtudományok Karról kerültek
ki. Voltak politológusok és antropológusok is közöttük, és persze hétköznapi emberek a
maguk elfoglaltságaival és különböző dolgaival.
Mikor hozzáfogtunk ezekhez a tanulmányokhoz ezeken a bizonyos elvonulásokon, az adott
történelmi pillanat szociálpolitikai helyzetének tanulmányozása nagyon érdekelt minket.
Részben a csoporthoz tartozók kialakulása miatt, részben pedig azért, mert azt láttuk, hogy
volt egyfajta sürgősség, a társadalmi felbomlás különböző jelenségei kezdtek kialakulni,
bizonyos változások az adott kor minden rendszerében, melyek egyértelműen előrejelezték
az erőszak növekedését. Később ez már láthatóvá vált a gerillaharcokban, a katonai
elnyomásban és mindezekben, de mindez már folyamatban volt, amikor mi hozzáfogtunk az
első vizsgálódásokhoz, az első tanulmányokhoz.
Szóval arról szólt a dolog, hogy megértsük a társadalmi helyzetet, a politikai helyzetet, a
gazdasági helyzetet, és elkezdett összeállni néhány monográfiai tanulmány. Ez azt jelenti,
hogy voltak olyanok, akik kifejezetten a társadalmi mozgalmak tanulmányozásával
foglalkoztak, mások anyagokat gyűjtöttek össze és nagy szintéziseket készítettek, néhányuk
nagyon jól sikerült, a politikai pártokról, megint mások elkezdték a kialakulóban lévő
általános helyzetet tanulmányozni Latin-Amerikában… ami hozzánk a legközelebb volt. Így
az első tanulmányok, amiket csináltak, ilyen jellegűek voltak, logikusan, ezek már követték
azt a vonalat, ami a Belső tekintetben és máshol volt megtalálható. A szigorúan vett és
közvetlen szociálpolitikai valóságon kívül más típusú jelenségeket is vizsgáltunk. Más
jelenségeket, amik sokkal inkább a felszín alatt zajlottak, de nagyon fontosak voltak, és
amelyek elkezdtek a felszínre törni. Olyan változásokra gondolok, melyeket ma
pszichoszociálisnak neveznénk, vagyis a kollektív mentalitás változásaira, mindazok mellett,
amik politikailag, gazdaságilag és társadalmilag a felszínen kialakultak. Elkezdtünk
megfigyelni bizonyos pszichoszociális változásokat, amik nem látszódnak a jéghegy csúcsán,
azon kívül voltak, de munkálkodtak.
Így hát persze már ezekben az időkben mi is csináltunk néhány monográfiát, ezenkívül
néhány filozófiai antropológiai és antropológiai tanulmányt, tanulmányokat a népi hitekről,
népi mítoszokról, a vallási irányzatok változásairól, melyek megfigyelhetőek voltak Latin-
Amerikában… Vagyis olyan volt ez a mi munkánk, ahol valamilyen módon összekapcsoltuk
azt, ami a felszínen folyt, amit politikainak, gazdaságinak, politológiainak hívunk, azzal, ami
a társadalmi tudatban történt, de a felszín alatt. Azt feltételeztük, hogy ez egyre nagyobb
erővel fog megnyilvánulni, egyre nagyobb elmozdulásokat fog előidézni. Így gyakorlatilag e
két koordináta mentén mozogtunk. A pszichoszociális és a politológiai koordináta mentén...
ha bonyolultan akarjuk megfogalmazni, de ilyen típusú dolgokat tanulmányoztunk.
Kérdés: Amikor később Európába mentünk, folytattuk a munkát ezekkel a témákkal?
Silo: Mindig folytattuk a munkát, amit bizonyos helyen elkezdtünk, utána tovább folytattuk.
Így, amikor az egyik korszakból a másikba léptünk, az előző nem tűnt el, tovább működött,
és hozzáadódott más, ami épp’ divat volt, hogy úgy mondjam, nem igaz? Így haladtunk át
különböző szakaszokon, míg végül befejeztük a tanulmányi központokban, a
munkaközpontokban és az elvonulásra szolgáló helyeken végzett munkákat.
Két vagy három korszakon haladtunk át. Európában már sokkal intenzívebb módon
dolgoztunk, mivel szükségünk volt a megfelelő apparátusra ezekhez a vizsgálódásokhoz.
A pszichoszociális dologgal is dolgoztunk, de már, hogy úgy mondjam, meglehetősen furcsa
kutatások során, a paranormális jelenségeket kutattuk. Sokat dolgoztunk, és sokat
tanulmányoztuk a paranormális jelenségeket, a korszakhoz képest meglehetősen
szofisztikált és bonyolult eszközeink voltak. Korfun jól felszerelkeztünk, és fogtuk azt az
irodalmat és azokat a kapcsolatokat, amikkel azok rendelkeztek, akik ezeket a problémákat
vizsgálták. Főleg azok, akik a Duke Egyetemen tanultak Rhine-nál és Prattnél – akikről végül
kiderült, hogy alapvetően csalók voltak –, így már a paranormális jelenségek vizsgálatának
kezdetén nehézségekkel találkoztunk.
Másrészről Vasziljev kutatásai Oroszországban fontosak voltak, de nem voltak megfelelően
ellenőrizve. Így, mivel láttuk, hogy mi történik ezekkel a kutatásokkal a mondjuk úgy,
„legfontosabb” helyeken, saját kutatásokba kezdtünk, és azt tapasztaltuk, hogy nagyon
nehéz volt ellenőrizni a kísérleteket. Így számos olyan problémával találkoztunk, melyeket
ők nem vettek észre, többek között azért, mert az általuk használt pszichológia nem vette
figyelembe, hogy mit jelent egy impulzus képpé való lefordítása. Ezek bonyolult dolgok, de
elkezdtük mindezt ellenőrizni, és miután hosszú ideig foglalkoztunk a paranormális
jelenségek tanulmányozásával, hosszú idő elteltével elkezdtünk, mondjuk így, missziókat
indítani, azaz emberek elmentek bizonyos helyekre, hogy terepen végezzenek kutatásokat.
Mert végül lehetett tudni ezekről a dolgokról. Lehetett tudni, hogy a Fülöp-szigeteken
egyesek, egyes „healerek”, gyógyítók, akik megérintik a beteget, és a beteg meggyógyul, és
úgy tűnik, hogy kivesznek belőlük belső szerveket… nos, mindezeket a hamis dolgokat
tanulmányoztuk, kipróbáltuk, lefényképeztük mindenhol, megépítettük mindazokat a
berendezéseket, amelyek szükségesek voltak abban az időben, a Kirlian kamerákra
gondolok, a bőr galvanikus ellenállását mérő berendezésekre, elektromiográf készülékekre
stb. Másrészről a terepen végzett kutatások során megvizsgáltunk különleges eseteket,
melyek az esetek nagy részében csalások voltak.
Így egyre inkább beszűkült a tér számunkra. Egyrészről ott voltak az oroszok hibái,
másrészről Rhine és mindenekelőtt Pratt – ő még inkább, mint Rhine – hamis dolgai.
Másrészről pedig kutatásokat végeztünk azzal kapcsolatban, hogy léteznek-e
laboratóriumon kívül különleges jelenségek, és ami laboratóriumon kívül volt, az általában
trükk volt. Így bezárult számunkra a tér, és a saját kutatásainkra korlátozódtunk. Ez hosszú
ideig Európában történt, és folytatódott, amikor visszatértünk Amerikába. Ez a kutatás 4-5
éven keresztül folyt, és az irodalom, amit létrehoztunk, egy belső irodalom volt, soha nem
adtuk ki, de ezek olyan anyagok, amelyek rendelkezésünkre állnak.
Visszatértünk Amerikába, és miután mindenhol elvégeztük ezeket a kísérleteket és
megvizsgáltuk mindezt, arra a szörnyű következtetésre jutottunk, hogy paranormális
jelenség soha nem jelentkezett… legalábbis a dolgok ilyen módon való vizsgálatával soha
nem tudtuk bizonyítani a paranormális jelenséget.
Így félretettük a paranormális jelenséget. Amikor spiritualista magyarázatokat vagy
különleges magyarázatokat próbáltak adni, olyan magyarázatokat, melyek az ufókkal és
ezekkel a dolgokkal foglalkoztak, akkor ezeket félretettük. „Epokhéba” tettük ezeket, ahogy
más tudósok mondanák, zárójelbe tettük, mert nem volt bizonyítékunk, ami pedig a
rendszerben létezett, az nem volt megbízható.
Így, ahogy láthatod, ez olyan kutatás volt, ami hozzáadódott azokhoz a munkákhoz, amiket
a politológiai jelenségekkel és pszichoszociális jelenségekkel kapcsolatban végeztünk. Ennek
sok köze volt a pszichoszociális jelenségekhez, nagyon nagy kavarodásokat eredményeztek
ezekkel a kétes történetekkel, ufókkal és furcsa dolgokkal kapcsolatos híresztelésekkel… és
sok ember számára ezek csak furcsaságok voltak, de számunkra nagyon fontos volt, hogy
ellenőrizzük, hogy megtörténnek-e ezek a jelenségek. Így nagyon sokfélék voltak a
kutatásaink…
Silo: …tehát mit is mondtál?
Kérdés: Arról beszéltünk, hogy hogyan végződtek ezek a paranormális és pszichoszociális
jelenségekkel kapcsolatos tanulmányok…
Silo: A paranormális jelenségekkel kapcsolatban folytattuk a tanulmányokat még ha helyet
is változtattunk Korfu után, ahol a legmélyebb vizsgálatokat végeztük… folytattuk a
vizsgálódást, de a pszichoszociális jelenségek tanulmányozása áthelyeződött más
területekre, a paranormális jelenségeken kívülre. Azt is láttuk, hogy folytathattuk és
alkalmazhattuk tanulmányainkat valamilyen intézményen belül, amit azért hoztunk létre,
hogy előrevigyük ezeket a dolgokat. Így elkezdtek létrejönni kulturális és szociális jellegű
intézmények, mint a Közösség, a Közösség az Emberi Fejlődésért.
A Közösség segített abban, hogy kapcsolatba kerüljünk sok más intézménnyel, és
kicserélhessünk ezekkel az intézményekkel sok olyan ismeretet, amit ezen a területen
szereztünk. Sok pszichológus és szociológus kezdett csatlakozni ehhez a fajta intézményhez,
és elkezdtünk véleményt cserélni és új munkák iránt érdeklődni. Így a pszichoszociális és
társadalmi témák fontossá váltak ezen intézményeken keresztül, de mindig is folytattunk
minden korábban megkezdett munkát… igen, ez az, amit el tudok neked mondani, ha nem
akarjuk bonyolítani a dolgokat.
Kérdés: A másik vonal, a politológusok vonala is átalakult egy egyre konkrétabb
cselekvéssé…
Silo: Igen, a politológusok vonala is. Ahogy létezett a Közösség, és elkezdett összekapcsolni
embereket különböző szektorokból, tudósokat és másokat, elkezdenek létrejönni bizonyos
szociális és politikai szervezetek, megjelenik a Humanista Párt például, amely elkezdi
kifejteni tevékenységeit a tisztán politikai területen. Sőt mi több, a Közösség az Emberi
Fejlődésért nevű intézménytől indulnak el az első lépések a Humanista Párt létrehozása felé,
ez nagyon különleges.
Mi történik a HP-vel és mindezzel? Az történik, hogy a kutatások és tanulmányok, amiket
hosszú idővel korábban végeztünk, elkezdik meghozni gyümölcsüket, és nagyon könnyű
mindezen barátaink számára, hogy létrehozzák a saját platformjukat, hogy fejlesszék
tevékenységüket. Irodalommal is rendelkeznek, mivel a könyveimben mindezen témákkal
foglalkoztam, így megfelelően felkészültek voltak ahhoz, hogy politikai és társadalmi
akciókba kezdjenek.
Így kezdett el fejlődni mindez, ami nagyon ismert ennek a mozgásban lévő Mozgalomnak
már a környezetében is… ezt tudom elmondani neked anélkül, hogy túlságosan
bonyolítanánk a dolgokat…
Kérdés: A képekkel kapcsolatban akartam kérdezni…
Silo: Igen, a Képek elmélete a pszichológiai tanulmányok következménye, valójában ez egy
váratlan dolog volt. Ahogy menet közben figyeltünk, elővigyázatosak voltunk, hogy a
kísérleteinket jól lehessen bizonyítani, hogy ne legyenek hibák, nagyon sok részletet kellett
tanulmányoznunk, és miközben tanulmányoztuk ezeket a részleteket, elkezdtük észrevenni
az impulzusok lefordításának jelenségeit és hasonló dolgokat, és elkezdtük tanulmányozni a
képet, így fejlődött ki a Képek elmélete.
A Képek elméletéből született meg a Megjelenítés terének elmélete, és ez egy összetett
pszichológiai elmélet, amit ma néhányan elkezdenek a hivatalos pszichológiába is
beépíteni… Igen, ez történik a Képek elméletével és az Impulzusok lefordításának
elméletével, igen, persze…
Így ez semmi esetre sem állt meg, korábban beszéltünk arról, hogy mi történt a társadalmi
területen a Közösségen keresztül, a pártokon keresztül stb. Igen, de nem tettük félre a többi
kutatást, világos, hogy tovább folytatódtak, erőteljesen folytatódtak. Ez így van…
Kérdés: Itt jönnek a Történettudományi fejtegetések... a tudat időbeliségének figyelembe
vétele…
Silo: Igen, kétségtelenül…
Kérdés: Itt egy egész elmélet kezd körvonalazódni a tudatról?
Silo: Igen, kétségtelenül, igen, de ez része a Hozzájárulások a gondolkodáshoz című
könyvnek, a Hozzájárulások a gondolkodáshoz című könyvnek, ami áll egyrészt a Képek
elméletéből, ami egy pszichológiai megközelítés, másrészt pedig egy történettudományi
megközelítésből. Olyan, mintha két kötet lenne egyben… igen.
Tanulmányi Központ
Punta de Vacas Park
2008. augusztus
