Monolit avatás facebook meghívó

Készült egy facebook esemény is a szeptember 17 avatásra. Gyere, hívj meg!

Folytatódnak a munkák

Hétvégén folytatjuk a tanulmányi központ környéki munkákat és egyben a park felkészítését a szeptember 17-re, a monolitavatásra. Gyere, segíts!

Itt tudsz jelentkezni.

Az alábbi munkálatokat végezhetnénk el:

• maradék vályog leszedése a födémről, konténerbe töltése
• a ház melletti lépcső elbontása
• ház körüli sittet eltakarítása, konténerekbe pakolása
• teljesen akadálymentesíteni, körbejárhatóvá tenni a házat hogy állványozni lehessen majd, és konténert is le lehessen rakni
• fűnyírás
• meg ami még adódik

Monolit állítás videó

Áll a monolit Mikebudán

  

A monolithoz hasonló építészeti formák jelen voltak minden történelmi korban és a világ minden részén. Más korokban axis mundinak, azaz világtengelynek nevezték: összeköti az eget és a földet. Minden Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában van egy rozsdamentes acél monolit, mely újrateremti ezt az alapvető fontosságú tengelyt, és rögzíti a park megépülésének időpontját és helyét.

Több fotó.

Így készült a monolit...

Videó meghívó a monolit avatására

Kőműves kerestetik

A Tanulmányi Központtal kapcsolatos építkezéshez keresünk kőművest. Ideális esetben barát, ismerős, családtag, aki egyetért a törekvéseinkkel, tetszik neki a park és szívesen segítené a munkájával baráti áron, vagy ingyen. De minden más ajánlásnak is örülünk.

Ha van valaki a fejedben, ajánlanád, vagy netán te magad vagy az, írj nekem izibe (hztamas kukac gmail pont com)

Jön, Jön, Jön

A monolit pénteken megérkezik a parkba!

Képek a sárkány amfiteátrumának megújításáról

 

 A sárkány egy kínai típusú kerámia készítéséra alkalmas kemence.

Szombat a parkban

Ha nem voltál még és megnéznéd, ha voltál már és megszeretted, gyere el most szombaton és tölts egy napot a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában.

Délelőtt dolgozunk: kertészkedünk és előkészítjük a talajt (a szó szoros értelmében) a monolit (lásd lejjebb) fogadására.

Délután ceremóniákat tartunk (közös meditációk, tapasztalatok) Silo Üzenetéből: A jóllét ceremóniáját, ahol a hozzánk közel állók számára kérjük a legjobbat, a szertartást, ahol a bennünk lévő belső erőt tapasztalhatjuk és más ceremóniákat is, ha erre felmerül az igény.

Megfogalmazunk egy kérést, hogy fejlődjön a park, épüljön fel rövid időn belül annak minden elemével, váljon a szellemi és lelki inspiráció tiszta forrásává.

És persze eszünk, iszunk, beszélgetünk.

Hozd magadat, meg elemózsiát.

Lejutással kapcsolatban a park honlapján találsz infót.

Ha bármi kérdésed van, hívj, írj
Házi Tamás 305602699, hztamas kukac gmail pont com

 

A tűz szerzése - Beszámoló

A tűzműhely következő lépése – avagy hogyan hoztuk el a tüzet a Parkba?

Ezt a beszámolót csak akkor olvasd el, ha szerinted is fontos lépés volt az emberiség történelme során a tűz megszerzése és megszelídítése. 

Múlt vasárnapra azt terveztük Csucsuval, hogy elmegyünk tüzet szerezni. Már hónapok óta részt veszünk a tűzműhelyben, van kicsi kemencénk, őriztünk benne már tüzet, őriztünk nagy tüzet is éjszaka, de még nem szereztünk tüzet a környékről, ez volt számunkra a következő lépés. 

Először is Csucsu készített egy kemence hordozót friss faágak felhasználásával. Nekem már volt egy ilyen hordozóm, ezért vártam, hogy Csucsu kész legyen a sajátjával. Izgatottan indultunk el Mikebuda irányába. Én azt gondoltam, hogy vagy úgy találunk tüzet, hogy valaki éppen gazt éget, vagy úgy, hogy valahol majd grilleznek, kedvesen behívnak, kemencéket megpakolják jó kis parázzsal, a bendőnket meg sült husival. Nagyon párás volt az idő, fülledt meleg volt, útközben többször a párás levegőről azt hittük, hogy füstöt látunk a távolban. De aztán rájöttünk, hogy az nem füst. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a Parkot, Csucsu kemencéje sajnos kicsúszott a hordozóból, és eltörött. Nagyon szomorúak lettünk, de valamilyen belső indíttatásra elvittük az eltört darabot, ami egy tálkára hasonlított ekkor – „majd hozod abban a tüzet!”- próbáltam nyugtatni. 

Mikebudára érve meglehetősen kihaltnak tűnt a falu, sehol egy ember, csak a kocsma előtt üldögéltek néhányan. Persze füstöt nem láttunk sehol, tüzet sem találtunk. Ekkor kicsit leültünk pihenni. Mit tegyünk? Folyamatosan ezen gondolkodtunk, hogyan lépjünk tovább? Persze ott volt bennünk a félsz, hogy üres kézzel megyünk haza. Úgy döntöttünk, hogy a kisebb mellékutakat is körbejárjuk. Még mindig semmi... Aztán egyszer csak megjelentek az emberek, többen lettek, kijöttek az udvarra, beszélgettek a ház előtt. Elindult a nyüzsgés. Ekkor az lett az erőteljes érzésem, hogy ahol ember van, ott tűznek is lennie kell... Újra felcsillant a remény, hogy ma még sikerrel járhatunk.

Monolit avatás

Lehet már regisztrálni a park honlapján a szeptember 17-i monolit avatási ünnepségre.

Silo beszéde a történelmi punta de vacas-i park monolitjának felavatása és a Humanista Mozgalom 30 éves fennállása alkalmából 1999 -ben.

Monolit alapozás

A hétvégén elkészült a monolit alapja. A tervek szerint augusztus 20-án érkezik majd a Monolit a parkba és szeptember 17-én lesz a felavatása.

Az alap betonjába raktunk egy kis időkapszulát, egy csomagot a következőkkel: Silo Üzenete magyarul és spanyolul, a Megjegyzések Silo Üzenetéhez magyarul, Beszélj a kövekhez füzet és cd, Silo beszédei cd és Andok bölcse dvd. Eduardo mesélte, hogy a spanyol parkban (Toledo) is ezt csinálták, arra az esetre, ha a távoli jövőben valami szerencsétlenség folytán elérhetetlenné válna ez a fontos tudás, legyenek védett helyek, ahol az akkori emberek rábukkanhatnak. Betonba rejtett kis csomagok a világ különböző részeinek monolitjai alatt.

Képek az alapozásról.

Reflektálás a Halálra =)

Mostanában volt lehetőségem kapcsolatba kerülni ezzel a témával, mivel a barátom apukáját, Gyuri bácsit tegnap temettük el. Nehéz erről beszélni, mert nagyon megfoghatatlan az egész, de úgy érzem, kaptam valamit ettől a helyzettől, és ezt valahogy szeretném megosztani.

"Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rávonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti..."

Ezt az idézetet csak előre bocsájtásképpen: nem fogok tudni úgy beszélni róla, hogy azzal elmagyarázhassam.

Tulajdonképpen összetört bennem pár illúzió. Láttam, ahogy egy erős, egészséges férfi test két hónap alatt, de akár mondhatnám, hogy egy hét alatt darabokra hullott. Annyira szilárdnak érezzük a testünket, annyira biztonságot adó kis otthonnak tekintjük és valójában nem az. A test gyenge és meghal.

A szellem az, ami élteti és erőt ad neki. Hihetetlen dolgokra volt képes csak azért, mert akarta! Ez volt a második dolog, amire rá kellett jönnöm, hogy az életünk addig működik, létezik, ameddig lélekben vágyunk rá. És hogy ez a vágy több okból fakadhat, az egyik a félelem, a másik a szeretet.

Íme a harmadik lecke: "Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró

kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s haldoklás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvösségtől éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket.

Az élet, változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttöl iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik."

Az ember retteg még akkor is, ha kap időt a felkészülésre, mert számára felfoghatatlan az a tér, ami megnyílik előtte. És meggyőződésem, hogy igaz a mondás, hogy mindenki egyedül hal meg. Mi ott voltunk Gyuri bácsi mellett, fogtuk a kezét és igyekeztünk biztatni, hogy menjen és ne féljen, de ő mégis kapaszkodott megszállottan. De azért élhetett 24 óra helyett hat napot, mert mi ott voltunk, és fogtuk a kezét és szerettük.

Az életünkben is túl sok mindenhez ragaszkodunk. Emberekhez, vágyakhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, de ezek egyszer el fogják veszíteni a jelentőségüket, és akkor majd ott állunk meztelenül a végtelenben és rettegünk. Ezért érzem szükségesnek a Teljességre való törekvést, a Mély keresését, a Tapasztalatot.

Én ellen akarok állni az ijedtségnek és a csüggedésnek.

Ellen akarok állni az emlékekhez való ragaszkodásnak.

Ellen akarok állni a sötét vidékek felé való menekülés vágyának.

Belsőleg szabad és közömbös akarok maradni a táj illúziójával szemben, amikor annak majd eljön az ideje.

Mert "Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi." =)



Weöres Sándor: A teljesség felé

Richard Bach: Illúziók

Silo Üzenete

A Halál

Ma Üzenet találkozón a Halál állapotáról beszélgettünk. Silo ezt írja az Üzenet Belső állapotok című részében:

"A halál útja zűrzavaros és sötét tájra vezet. A régi népek ismerték ezt az ösvényt, és szinte mindig a „föld alá” vagy szakadékok mélységeibe helyezték. Mások e birodalomba azért látogattak el, hogy utána fényes magasságokban „támadjanak fel”. Meg kell értened, hogy a halál „alatt” a szétfolyó életerő lakozik.

Az emberi elme a halállal járó felbomlást talán későbbi átalakulási jelenségekhez köti, sőt az is lehet, hogy a zavaros mozgást a születést megelőzővel kapcsolja össze. Ha irányod emelkedő, a „halál” előző állapotoddal való szakítást jelent. A halál útján egy másik lelkiállapot felé emelkedsz."

A társaságban arról beszélgettünk, mennyire meghatározza a kultúránk azt, ahogyan gondolkodunk és érzünk a halállal kapcsolatban. A Silo által leírt állapot kapcsán is a veszteség merült fel bennünk elsőként, pedig a nagy elengedés mellett a Halál az, ami előkészíti az utat valami újhoz. Ez a lépés gyakran fájdalmas, de nem feltétlenül kell, hogy fájdalommal járjon, lehet felszabadító befejezés is, vagy éppen mindkettő egyszerre.

Számomra nagyon érdekes, ahogyan a Halál megjelenik a Tarot kártyában. Ez a lap azt jelenti, eljött az ideje valamit az útjára engedni, különben a ragaszkodás megakadályozza, hogy az életed fejlődjön. A Tarot-ban hangsúlyozzák, hogy a Halál "indokolatlanul tartozik a rettegett kártyák közé".

"Halj meg, mielőtt meghalnál - ez az ősi szufi mondás arra figyelmeztet, hogy tanuljuk meg a halál művészetét. Amíg bármekkora halálfélelem vagy a teljes elengedéstől való bármilyen félelem marad bennünk, nem élhetjük meg teljesen az életet. Minden ragaszkodás, minden „nem” megakadályoz abban, hogy az Élet természetes folyamának részévé váljunk."

A Halál kártyájának mondanivalója nagyon kettős számomra, mint ahogyan ezt az állapotot is nagyon kettősnek érzem, mintha egyik szemünkkel még a múltba, másikkal már a jövőbe tekintenénk. Amikor erről a kártyáról olvastam, a magyarázatok segítettek jobban megérezni, megsejteni ennek az állapotnak a szükségességét.

"A halál, noha nyilvánvalóan a káosz ügynöke, tulajdonképpen egy új rend ösztönzője, mely az élet után következik. Ezen a kártyán folytatódik a "Próba" akasztott emberének története. Miután áldozata elfogadásra talált, ő már szó szerint nem ugyanaz a személy. Régi énje halott mostanra, megfelelő módon helyet adva egy teljesen új, az eddigiektől teljesen különböző valaminek. Létszemlélete az egocentrikusságból átváltozik önmaga folyamatos meghaladásába. Halálában rejlik újjászületésének lehetősége. Jung szavaival: "Amint azt a világ hérosz-mítoszai szemléltetik, az alászállás célja megmutatni azt, hogy csak a veszély birodalmában (vizes szakadék, barlang, erdő, sziget, vár, stb.) található meg a "nehezen elérhető kincs" (ékszer, szűz, az élet vize, a halál fölötti győzelem)."

Az itt bemutatott csontváz, a halál stilizált formája, nem egy tiltó figura, inkább a megszabadító, kinek éles pengéje megszabadítja a tudatosságot a rátekeredett régi kötöttségektől. Szokás volt egykor azt hinni, hogy a lélek a fejben lakik és az itt fekvő élő fejek is azt jelzik, hogy az élet nem függ a "porhüvelytől", amikor nincs test, akkor a lélek az életet annak közvetlen forrásából "a szellem termékeny talajából" merÍti.

A földön fekvő levágott kezek és lábak sem mutatnak bomlásra utaló jeleket. Az egyik kéz szilárdan felfelé emelkedik a földből és a lábakat mintha elültették volna oda, ahova estek. Nem egy régi élet maradványai, hanem egy új magvai. A háttérben folyik a Sztüx, a halál fekete vize, mely az élet vize is egyben, amennyiben az újraszületés felé vezet. A kereső saját lényének legmélyére van eltemetve, várva az élet tudatalatti kútforrásaiból előtörő, újraélesztő kapcsolatra, mely lehetővé teszi számára, hogy megvalósÍtsa megszületését a halhatatlanságba. A kártya mundán értelmezésében azt mondja, hogy a halál az a természeti elv, mely elsöpri az elöregedett életet és megtisztítja a terepet az új növekedéséhez. Halál nélkül nehezen kezdődhetne élet, de a halál nem a vég: az elöregedett élet nemcsak utat ad az újnak, hanem az annak felépítéséhez szükséges anyagot is biztosítja. A jövő a múlt gazdag termőtalajából fakad. Semmi sem veszik el, semmi nem megy veszendőbe, csak a forma változik."

Forrás: http://www.tarrdaniel.com/documents/Hermetika/tarot/tarot_cards/Tarot_13_Halal.html

Én most úgy érzem, szükségem van arra, hogy a Halál útjára lépjek, szükség van most arra az életemben, hogy mélyen átéljem az elszakadást attól, ami most van és az új iránti lelkesedést, a tenni akarást egyaránt. Úgy érzem, szükségem van most erre annak érdekében, hogy hozhassak egy erős döntést az életem átalakításáról. De egyelőre nem érzem úgy, hogy a vágy az életem átalakítására elég erős lenne ahhoz, hogy valódi döntést hozzak... Nem tudom még, hogyan jöhet létre egy olyan állapot, amiben ezt igazán mélyen meg tudom élni. Ha már tudni fogom, majd megírom, mi történt, addig is írjátok le Ti a tapasztalataitokat! :)

Képregény

Hogy mi történt a hétvégén?

Padlót felszedtünk

Padló alatti homokot talicskába raktunk

Talicskát konténerbe toltunk

Falról és plafonról vakolatot vertünk

Bozótot irtottunk

Facebook komment

Többek együttes erőfeszítésének köszönhetően a bejegyzések most már facebookon keresztül kommentelhetők.

Helyzetjelentés

Haladunk....

Tudjátok építőtábor. Hétvégén nagy erőkkel nekikezdtünk és ahogy hallom a hét közben is kisebb erőkkel, de kitartóan folytatjuk a tanulmányi központ épületének kialakítását.

- Lebontottunk három válaszfalat

- A fürdőből eltávolítottuk a wc-t, kádat, bojlereket, leszedtük a csempét

- Ahol a professzor lakott, leszedtük a vakolat nagy részét (mivel kormos és büdös), egy kicsi maradt még

- Kibontottuk a befalazott ajtót, így most át lehet járni a lakrész és a nagyterem között

- Elkezdtük felszedni a padlót

- Leszedtük a radiátorokat, fűtéscsövelet

Aki nem volt még ez egy nagyon lelakott épület, amit teljesen fel kell újítani azért ilyen drasztikusak az első lépések. Bontunk :)

Szóval jól haladunk és még nem ért véget. Gyere kapcsolódj be a fináléba a hétvégén.

Ja és isteni ellátásban van része a dolgozóknak, hála Viktornak.

A tárgy kereséséről

Egy beszélgetés Silo-val a birtoklásról, az elengedésről, a belső tapasztalatok keresésének ellentmondásairól, melyekkel mindannyian találkozunk.

"A mi Munkánkat úgy határozzuk meg, hogy az az üres kézről, és nem a teli kézről szól."


Azt hiszem, az a nagy problémánk, hogy mindannyian tárgyakat keresünk, egyesek pedig nem keresnek tárgyakat, de azt keresik, hogy belül kiteljesedjenek. Ez a keresés ellentmondásokat is hordoz magában; vannak, akik nem érzik magukat teljesnek belül, így erőfeszítést tesznek azért, hogy egyesüljenek belül, hogy teljesek legyenek önmagukban.

Ha valaki tárgyakat keres kívül, vagyis azt keresi, hogy teljes legyen belül, mindkét esetben ellentmondást él át. Általában a spirituális dolgok vagy a misztikus tudat keresői vagy Istent keresik, vagy azt keresik, hogy teljesek legyenek, megvilágosodjanak. Buddha felvetette ugyanezt a problémát, és úgy magyarázta, hogy a megvilágosodás eléréséhez nem kell keresni a megvilágosodást; de akkor hogyan tudunk elérni valamit, ha nem keressük?

Építőtábor - Felhívás

 Minden tenni vágyó barátnak, aki kezébe venne ásót, lapátot, kalapácsot, vésőt, talicskát, csákányt az elkövetkező 9 napban!


Építőtábor Mikebudán július 23 - július 31 -ig. Dolgozunk a leendő tanulmányi központ kialakításán és a monolit előkészítésén. Lesz árok és alapásás, falkivevés, vakolatleszedés, fürdőszoba szétverés.

Gyertek, segítsetek. Szükség van minden kézre

Ide tudod beírni magad, ha segítenél, illetve írj nekem is, ha kell segítség a lejutásban, vagy bármi kérdésed van (hztamas@gmail.com).

Az Értelem tekintetének felébresztése

Sokszor azt gondoljuk, már van értelem az életünkben, és csak akkor döbbenünk rá az öncsalásra, mikor kudarcot vallunk. Néha a tudaton kívül keressük az értelmet, és küzdünk, míg el nem fáradunk az abszolút valóság megismerésének lehetetlenségében. Néha pedig elfog minket a reménytelenség, mert nem hiszünk abban, hogy van valami az út végén. Ez a tudat három nagy illúziója, melyek meghatározzák a tudat jelenlegi állapotát.

Néha azt érezzük, csak mi nem tudunk ezeken felülemelkedni, de ha körbenézünk, rájövünk, hogy nem csak bennünk okoznak nehézségeket. Hogyan tudnánk megváltoztatni valamit, ami sokszor úgy tűnik, mintha megváltoztathatatlan, alapvető természetünk lenne?

Néha elképzelem, mi történne velem, velünk, a világgal, ha a tudatunk egyszer csak átlépne az illúzióin. Olyan ugrásnak képzelem ezt el a tudatban, mint mikor az ember megszelídítette a tüzet: volt egy pont, amitől kezdve már nem félt, nem menekült a tűz elől, ahogyan azt minden állat teszi, hanem használni akarta azt.

Mi történhetett akkor a tudatban? Vajon a jelenlegi világból hová tudna fejlődni az emberiség, ha maga mögött hagyná a mostani állapotot?

A lenti nagyon szép beszédet Dario Ergas chilei humanista mondta el az Értelem tekintetének felébresztése című könyvének bemutatóján. (Dario egyébként a közelmúltban járt nálunk Magyarországon, a magyar Parkban.) A „belső tekintet” felébresztését hangsúlyozza, mint valamit, ami elindíthat minket az Értelem tapasztalata felé, mely mélyen mindannyiunkban ott él.

2001: Űrodüsszeia

"9. E térben megrémülhetsz a kihalt és óriási tájtól, és a hatalmas, mozdulatlan csillagok által átvarázsolt éjszaka rémisztő csendjétől. Ott, pontosan a fejed fölött, meglátod majd a Fekete Hold sejtelmes alakját  az égboltra szegezve… egy furcsa, beárnyékolt Holdat, amely pontosan a Nappal szemben helyezkedik el. Ott meg kell várnod a virradatot türelmesen és hittel, hiszen ha nyugalmad megőrzöd, semmi rossz nem történhet.

...

12. Ha a síkságon sikerül kivárnod a nappalt, szemed előtt feltűnik a sugárzó Nap, mely számodra először világít rá a valóságra. Akkor meglátod majd, hogy minden létezőben él egy Terv."

Silo Üzenete: Belső állapotok

Témák

Beszélgetés Siloval a témákról, amikkel foglalkozott, amiket kutatott, ő és a körülötte lévők. És ezek hatásáról. Engem az fogott meg nagyon, most hogy megnéztem, hogy milyen gondossággal és következetességgel haladt végig egy életen keresztül a dolgokon, amikkel foglalkozni akart.

Sajnos csak angol felirattal elérhető, a magyar fordítást ide másoltam.

Silo Üzenete Törökországban - beszámoló

Szigeti Judit beszámolója Törökországból, 2011. július 17.

Sziasztok!

Küldök néhány képet az elmúlt hetek találkozásairól, ceremóniáiról. Amióta megjöttem, Isztambulban vagyok. Általánosságban elmondható, hogy valami fejlődőben van, mert több ember jelenik meg most már itt is a ceremóniákon (eddig inkább csak Ankarában voltak), úgy érzem, a tapasztalatok mélyebbek, a legkőr is elmélyültebb, bár a nyelvi nehézségek miatt nem tudunk igazán elmélyült beszélgetéseket folytatni. Sokat segített, hogy ankarai barátaink, Handan és Arjin idejöttek Isztambulba, és összeismertettek minket a barátaikkal, akik közül néhányan valóban nyitottnak tűnnek, mint akik valamilyen hívásra érkeztek. Egyre több kapcsolat bukkan fel itt-ott, véletlenül vagy valakin keresztül, mintha valami láthatatlan dolog vezetne minket.

Időnként meg-meghallok valami mély hangot, ami az Üzenetről szól, arról, hogy ezek a kis közösségek szerte a világban, ezek a látszólag "jelentéktelen" pillanatnyi tapasztalatok és találkozások valójában egy új civilizáció magjai, ami csendben fejlődik a düledezőben lévő rendszer kellős közepén... mintha valami készülődne az emberi lényben, lassan megnyílna, hogy "befogadjon egy újfajta kinyilatkoztatást", és újfajta spiritualitást, ami végre nem kifelé, hanem befelé irányítja a figyelmet, hogy rátaláljon való küldetésére...

Közben jó pár külföldi barátunk is megfordul itt, van, aki kifejezetten segíteni jön hosszabb időre és rendszeresen, van, aki inkább nyaralni, de sokat segít a jelenlétük, hiszen az ittenieknek mindig jó egy ilyen nemzetközi légkör, mindig mindenki hozzájárul valamivel ehhez a folyamathoz.

Továbbra is nehézség, hogy bár van már két verziója is a török üzenet könyvnek, egyiket sem tekinthetjük véglegesnek, hiszen nem tudjuk, mi áll bennük. Szeretnénk kiadni a könyvet, de egyelőre meg kell találni azt az embert, akivel rendesen át lehet nézni ezt a két fordítást és véglegesíteni egyet, ami már többé-kevésbé jó. Jövő héten egy kiadóhoz is megyünk majd, hogy beszéljünk vele a kiadásról.

Közben élvezzük ezt a gyönyörű várost mint mindig, meg a sok hihetetlen látni- és megismerni valót. Megismerkedtünk a dervis-tánc technikájával és a ney (szufi hangszer) rejtelmeivel is egy helyi szufi ney mesteren keresztül. Eduardo és Péter vettek is egy-egy ney-t maguknak, és gyakorolnak (erről a napról itt láthattok fotókat: https://picasaweb.google.com/peternoordendorp/PhotosEduardoGozalezDayWithHanefi07072011?authuser=0&feat=directlink).
Gyönyörű hangja van ennek a hangszernek, de nagyon nehéz megszólaltatni, és még nehezebb zenét kicsikarni belőle. Itt egy link, hátha valakit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=dj8H1qn8owc&feature=related

Hétfőn megyünk Yalova-ba, ahol egy 66 napos elvonulás van, ahol az elvonulók 66 napon keresztül folyamatosan dervis táncolnak (forognak) és zenélnek. ez egyfajta spirituális gyakorlat. a forgást én is kipróbáltam, és nagyon nehéz. A transz egy módja ez, és azt mondják, a szufi hívők ezen keresztül igyekeznek kapcsolatba kerülni istennel. Próbáljuk tanulmányozni kicsit, vajon hogyan...

Remélem, mindannyian jól vagytok. hamarosan találkozunk.
Nagy ölelés,
Juci

Megfoghatatlan

Beszélgettünk róla, hogy jó lenne személyesebbé tenni ezt a blogot. Én most elkezdem, hátha majd mások folytatják.

Tegnap nagyon szép napom volt. Mindez abból indult, hogy arra jutottam várnom kell.  Nem vagyok abban a belső állapotban, hogy meg tudjak érinteni olyan témákat, gondolatokat, amiket szeretnék. Feszültség van bennem, akarat, kicsit olyan, mint amikor egy kutya szájzárat kap és nem tud engedni a szorításából én agyzárat kaptam :) és közbe meg a Szent felé szeretnék menni, az életem értelmét kutatni, célt találni, a boldogság és öröm felé menni... hát ezt így nem lehet

Szóval vártam, mert az állapotok változnak, ahogy Stefi barátom mondta, jön még Tomira nyitottság és inspiráció. És jött is, meglepően gyorsan, ahogy elengedtem az azonnaliságot. Elkezdtem kinyílni a világnak, észrevenni a szépséget az emberekben, a dolgokban, történt pár véletlenszerű dolog, inspiráló gondolatok, olyan mintha beindult volna egy fejlődés.

Aztán megpróbáltam megragadni, birtokolni, létrehozni és elillant. Nem bezárható, nem birtokolható. Ha elengedem ott van, ha akarom elillan.

Akkor vajon mit tehetek? Talán várhatok nyitott szívvel, kerek szemmel. Talán hihetek benne, hogy van. Örömmel üdvözölhetem, amikor megjelenik. Talán máshogy vannak a dolgok, mint ahogy gondolom.

Nem tudom, mindenesetre örülök, hogy történt, hiszem, hogy történik még, és hálás vagyok nektek, hogy írhatok róla itt.

Az építkezés napjai

Ez lehetne valami átvitt értelmű cím is, de most kivételesen elég konkrét dologra utal. Belendülünk, építkezünk, átalakítunk, vakolatot verünk, földet ásunk, villanyt szerelünk... és mindezt sokan, veled, veletek, vidáman, egy hétig.


Július 23 -tól július 31 -ig a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkja kitárja kapuit a dolgozni és segíteni vágyó tömegek előtt. Építőtábort hirdetünk, hogy felkészítsük a parkot a Monolit fogadására és előrelépjünk a Tanulmányi Központ kialakításában.


Konkrétumok nemsokára arról, hogy milyen nap, milyen munkákra és hány emberre lenne szükség. Addig is bevéshetjük a naptárunkba, elkezdhetünk szabit kivenni, meghívhatjuk a barátainkat és nézegethetünk képeket az eddigi munkákról inspirációnak.

Facebook esemény

Blogger találkozó

Lesz egy találkozó most csütörtökön 19 órától erről a blogról. A találkozó nyitott mindenkit várunk, akinek van kedve résztvenni a blog üzemeltetésében (bejegyzéseket írni, a megjelenését alakítani vagy az ismertté tételét segíteni). Beszélgetünk az egész koncepciójáról, hogy milyen irányokba érdemes elmenni a bloggal, mire lehet jó, hogyan segítheti a szellemiség és a park közel hozását.

Ha jönnél írj, vagy hívj engem: Házi Tamás (hztamas@gmail.com, +36305602699)

Itt kezdődött minden

Silo első nyilvános beszéde Argentína és Chile határához közel, az Andokban, egy Punta de Vacas nevű helyen 1969 május 4-én hangzott el. A beszéd a Szenvedés gyógyítása címet kapta. Silo többször is megemlítette, hogy minden, amit ezután írt és mondott az itt elhangzottak és a szintén itt megírt Belső tekintet (Silo Üzenetéből a Könyv ) című könyvnek a kifejtése, magyarázata. Így érdemes lehet megnézni mindenkinek, aki érdeklődik a szellemiség iránt.

Ezen a helyen épült meg később a történelmi Punta de Vacas Park. Az egyike azon Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjainak, amik befejezettnek tekinthetők, rendelkeznek egy ilyen park össze elemével (önismereti (9) és tanulmányi központ (7), meditációs csarnok (5), kút (10), monolit (6), sztélé (4), kapu (1)). Ilyen lesz nemsokára a mikebudai park is.

itt:

View Larger Map

Hétvégéről

Tisztelet a mikebudai hős padlás padlón fekvő vályogeltávolító alakulatoknak. A hétvégével a munka sikeresen befejeződött. Így haladhat tovább a tanulmányi központ tetőfelújítása.

Az Önismereti Központot is kitakarítottuk, amiben segítségünkre volt egy biciklivel érkező profi takarító is. Utána pedig elfogyasztottuk a szokásos takarítók ebédjét, bolognai spagettit és valami isteni túrós süti.

Emellett elkészültek a tűz mesterség keretében az első viasz másolatok (szilikon segítségével lehet kis tárgyakat másolni és aztán viasszal kiönteni). Erről hátha írnak majd ide, akik csinálták, mert úgy tűnt érdekes folyamaton mentek keresztül, mind a tárgyak, mind az emberek.

A vasárnapi park jövője találkozón elhatároztuk, hogy idén befejezzük a tanulmányi központ alsó szintjének kialakítását. Beszélgettünk a szeptemberi monolit avatási ünnepségről. Benaptáraztunk egy kis park építő tábort, erről majd nemsokára. És megnéztünk egy nagyon érdekes társasjáték ötletet, ami Silo Üzenetéből a belső állapotok című részre épül.

Silo - A tapasztalat

Daniel Zuckerbrot rendező (Silo az Andok bölcse) beszélget Silóval az átalakító tapasztalatról, hitekről, illúziókról, a halál és Isten kérdéséről.

Kötelező!

És egyben üdvözlet a hírnek, hogy már török felirattal is elérhető a film, köszönhetően a Törökországban tevékenykedő üzenet közvetítők és a helyi barátok munkájának.

Nagytakarítás, vályogvetés

Mozgalmasnak ígérkezik a hétvége:

Szombaton folytatódik tovább a leendő tanulmányi központ padlásáról a maradék vályog eltávolítása. Már nem sok van, de egyenlőre kevés a jelentkező, elkélne még egy kis erősítés. Lásd a vályogvetők bejegyzést, hogy miről is van szó (felraktam most hozzá képeket is).

Vasárnap havi nagytakarítás. Ide is szükség lenne még segítségre. Állítólag érdekes dolgok történnek közbe az emberrel. Pl.: Genti Zsuzsi, aki a takarítást szervezi, az egyik ilyen alkalom után azt mesélte, spontán erőélmény szerű jelenségek indultak el benne a következő nap. És nem utolsósorban ebédet is kapnak a dolgos munkásemberek.

Kapcsolódó kedvcsináló idézet Darió Ergastól "Szeretném ezt a szerény szabadságot, amit akkor érzünk, amikor adunk, amikor többet hagyunk erre a világra, mint amennyit kaptunk tőle..."

Ha jönnél, segítenél, de nem tudod hogyan, kérdésed van, írj, hívj: hztamas@gmail.com, +305602699

Mindeközben tevékenykednek majd a tűz mesterségével foglalkozók is szombaton, tovább olvassuk este Daniel Zuckerbrot Őrült méz című tanulmányát és vasárnap 16 -től lesz egy találkozó is a park jövőjéről, a kialakítás következő lépéseiről.

A park terve

Így fog kinézni a jelen állás szerint a mikebudai Tanulmányozás és Elmélkedés Parkja, amikor, 1-2 éven belül, teljesen befejeződik az építése. Az erősebb narancssárga színű elemek, amik már léteznek (Önismereti Központ, Műhely, Tanulmányi Központ (kialakítás alatt) és szeptember 17-én felavatjuk a monolitit is.

A terv a park építész csoportjának köszönhetően készült el, és a többiek ötletei, véleményei alapján módosítva nyerte el a mostani formáját.


Nézd meg a park weboldalán ezt a linket, ahol részletesebb leírást találsz az egyes elemek szerepéről.

Kerámia égetés

A nagy építkezés mellett kinyitottuk a nagy kemencét is, a sárkányt, hogy megnézzük, hogy sikerült az előző heti kerámia égetés. Remekül :)

Képeket itt találsz a kész tárgyakról: http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157626969061107/

Kicsit a háttérről. A tűz mestersége egyike a számtalan mesterségnek (parfüméria, gyógynövények...). A tűzzel és az anyagmegmunkálással foglalkozik. Azt a folyamatot követi végig, amin az emberiség is végigment a tűzzel való megismerkedése során. Ez azért is érdekes, mert a tűz felhasználása egy hihetetlen ugrást jelentett a történelmünkben. Segítette a letelepedést, védelmet adott, lehetővé tette az anyagok átalakítását, átalakította a táplálkozásunkat... és ezeken keresztül szabad energiát biztosított új fejlődési lépések megtételéhez, kinyitotta a jövőt. A tűz megjelenik a különböző népek mítoszaiban, vallásokban.

A műhely a tűz szerzés, szállítás, őrzés, gyújtás lépéseivel kezdődik, majd a hideg és aztán a meleg anyagok megmunkálásával folytatódik a hőmérséklet emelkedésével az egyre magasabb hőfokok felé (kerámia, fém, üveg).

A tűz mesterségének, csakúgy mint a többi mesterségnek, a célja, hogy a gondosságot, folyamatosságot és a tónust fejlessze a résztvevőkben. Ez egy reflektív munka, együtt alakul át az anyag és az ember. Megfigyeljük a mesterség végzése alatt a belső állapotainkat, a felmerülő nehézségeket és az arra adott válaszokat és keressük a fenti 3 tulajdonságnak a legmegfelelőbb arányát.

A tűz mestersége keretében épült a mikebudai sárkány, egy kínai típusú kemence, ami alkalmas 1200 fok elérésére és ezzel kerámia készítésre, sőt üveg olvasztásra is. A sárkány téglákból, agyagból és egy fém kéményből épült. 8 kamrája van. A kamrák csak egy sor téglával vannak belül elválasztva, a légterük összeér, így az egész tulajdonképpen egy egybefüggő, lassan emelkedő cső, ami egy kéményben végződik. Az első kamrába rakjuk a nagy tüzet, ami egy bizonyos pont után már végighúz az egész rendszeren és a kémény tetején bukkan ki (hihetetlen látvány). Belül üvegesen izzik minden, a kémény alja vörösen izzik, a tetejéből pedig dől a láng. A nagy tűz utáni kamrában kiégetendő agyagtárgyak vannak, aztán megint egy kamra arra, hogy fát dobjunk bele és így tovább növeljük a hőfokot felfelé, aztán megint tárgyak, majd tűztér és így tovább. A kerámiaégetés során megpakoljuk a kiégetésre szolgáló kamrákat, majd betapasztjuk a nyílásokat és elkezdjük felfűteni a rendszert. Mivel fokozatos felfűtésre van szükség az egész folyamat több, mint 8 órát tart. A hőmérsékletet termométerrel figyeljük és próbáljuk kontrollálni, néha sikerül, néha nem. Mindez jó lehetőség, a gondosság, folyamatosság, tónus fejlesztésére, 8 óra alatt sok minden történik az emberben :)

Itt találsz egy videót a sárkány megépítéséről: http://vimeo.com/25051469

Vályogvetők

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy nagy munka van mögöttünk. A hétvége során eltávolítottuk a régi iskolaépület, leendő tanulmányi központ padlásának padlójáról a vályogréteg 80% -át. Megtöltöttünk 2 konténert teljesen és még 2-t félig. Nagyon jó volt.

Úgy kezdődött, hogy pénteken lementünk apukámmal és Karesz barátommal előkészíteni a terepet. Csináltunk talicskautat a padlás fekvőgerendáira szerelt pallókkal, felállítottuk az egyik törmelékcsúszdát, hozzáraktuk a konténert és megcsináltuk a másik csúszda helyét is. Délután megérkezett a másik törmelékcsúszda és hozzá a konténer, amit kisebb tanakodás után sikeresen installáltunk. És így szombat és vasárnap elkezdődhetett a nagyüzem. Ezt úgy képzeljétek el, hogy 8-12 ember fenn a padláson csákányozza a vályogot, vödörbe vagy talicskába rakja, elviszi a törmelékcsúszda szájához és lecsúsztatja a lent lévő konténerekbe, ahol páran szétgereblyézik. És közbe mindenki remekül érzi magát, azt hiszem. Mert jó együtt dolgozni és jó látni és érezni, hogy a park Tanulmányi Központja elindult a megvalósulás útján. És van ebben valami különleges és szép, hogy egy érdekvezérelt világban, sokak a szabadidejükben, önkéntesen lelkesedést és energiát raknak olyan ügyekbe, amiket hasznosnak látnak önmaguk és mások számára.

Képeket itt találsz: http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157626996738691/
Most hétvégén befejezzük, várunk minden segítő kezet, a tiedet is, ha kedved tartja.

Olvasóink

Ránéztem, hogy milyen helyekről olvassák a blogot. Van egy térkép, ami mutatja, hogy milyen országokból nyitották meg az oldalt. Viccesen sokszínű gondoltam megosztom. És egyben nagy ölelés a mongol olvasóknak, akik nem rég érkeztek meg Mongóliába Magyarországról, hogy lehetőséget teremtsenek Silo Üzenetének (www.silouzenete.hu) megismerésére és találkozzanak az ottani közösségekkel. Hátha írnak majd ide is a tapasztalataikról.

Monolit avatás

2011 szeptember 17 -én felavatjuk a mikebudai park első szimbolikus elemét a Monolitot. Szeretettel várunk mindenkit erre a különleges pillanatra.

A monolit összeköti az Eget és a Földet.  Más korokban axis mundinak, világtengelynek nevezték. Minden Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában van egy ilyen rozsdamentes acél monolit, ami újrateremti ezt az alapvető fontosságú tengelyt és rögzíti a park létrejöttének időpontját.

Ugyanezen napon megemlékezünk Siloról, kinek tanításai inspirálták a Parkok létrejöttét szerte a világon. Silo tanítása az emberről szól, arról hogyan lehetséges az emberi lény felemelkedése, hogyan lehetséges kijutni a szenvedés zárt köreiből, legyőzni a halált, megnyitni a jövőt, fejlődni határok nélkül. Egy rövid és korántsem teljes összefoglalót találsz a munkásságáról itt: http://silouzenete.hu/index.php/silo


Az esemény meghívója:

"Amikor az istenek városairól szóltunk, ahová számtalan, különböző népből származó hős akart eljutni, amikor a Paradicsomokról szóltunk, ahol istenek és emberek eredeti, átszellemült természetességben éltek együtt, és amikor bukásokról és özönvizekről szóltunk, nagy belső igazságot mondtunk ki. Később a megváltók elhozták üzenetüket, és kettős természettel érkeztek hozzánk, hogy visszaállítsák ezt a nosztalgikus, elveszett egységet. Újfent nagy belső igazság mondatott ki. Csakhogy amikor mindezt úgy nyilvánították ki, hogy a tudaton kívülre helyezték, tévedtek vagy hazudtak.

Megfordítva, ha a külső világot összetévesztjük a belső tekintettel, akkor ez a tekintet új utak bejárására kényszerül. Így, ma a kor hőse a csillagok felé repül, korábban ismeretlen vidékeken keresztül. Világából kifelé repül, s anélkül, hogy tudná, valami belső és fényes központja felé hajtja."" " Silo Üzenete című könyvből.

Egy kis videó a Parkokról és annak elemeiről: 

Irány a padlás

Nagy fába vágjuk a fejszénket. A hétvégén (péntek, szombat, vasárnap, július 1, 2, 3) arra készülünk, hogy a régi iskola épület padlásának a padlójáról eltávolítsuk a teljes vályogréteget. Ezzel előkészítve az épület tanulmányi központ céljára való felújítását.

Minden segítség jól jön, mert a feladat nagy. A munka nem kellemes, nagy por, vályoggal megrakott vödrök. A társaság viszont garantáltan jó és remélhetőleg nagy :) És érdekes kapcsolatba kerülni a képpel, hogy mindezzel egy jövőbeli tanulmányi központhoz járulunk hozzá, ahol az emberi lény legjobb törekvéseinek tanulmányozása és elmélyítési folyik. Törekvések az emberi tudat mélye felé, a szabadság, az öröm forrása felé.

Szóval gyere, gyertek, segítsetek. Képek a múlt alkalomról, amikor elkezdtük ezt a munkát.
http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157626661253641/

Megközelítés: www.mikebudapark.org (1 óra Budapestről vasúttal, vagy kocsival). Ha jönnél írj, hívj, Házi Tamás hztamas@gmail.com, +36305602699

Nyár ünnep

Szombaton (június 26.) nyári ünnepséget tartottunk a parkban. 20-30 -an lehettünk a parkhoz szorosan és kevésbé szorosan kapcsolódók, szülők, barátok, érdeklődők, abban a különleges, bensőséges hangulatban, ami ilyen eseményekkor létre szokott jönni az emberek között.

Készült egy kis összefoglaló az elmúlt fél évről, ami megnéztünk közösen.

Utána körbementünk a Parkban, megnéztük a már létező elemeket és a nemsokára megépítésre kerülő szimbólumok és épületek tervezett helyeit.
A mesterségek helyszínéül szolgáló műhelyt és az újonnan épített kínai típusú óriási kerámiaégető kemencét, az adományozók falának, a monolitnak, a kapunak, a meditációs csarnoknak (sala), a kútnak a tervezett helyét és a nemrég megvásárolt tanulmányi központ céljára kialakítandó régi iskolaépületet.

Megnéztük A Tapasztalat című filmet, ahol az átalakító tapasztalatokról beszélget Siloval (a parkot éltető szellemiség elindítójával) Daniel Zuckerbrot rendező. Olyan különleges tapasztalatokról, mint amilyen a szerelem, vagy bizonyos álmok tapasztalata. Olyan tapasztalatokról, amik megváltoztathatják az életet, elindíthatják a fejlődés, az értelem, az öröm felé, választ adhatnak a halál kérdésére. Arról hogyan lehet ilyen tapasztalatokhoz eljutni. 

Utána beszélgettünk arról, hogy ki milyen átalakító tapasztalatot élt már meg, hiszen Silo azt mondja mindenkinek voltak már ilyen tapasztalatai. És úgy tűnt tényleg, sok példa hangzott el, apró kis pillanatok a legkülönbözőbb helyzetekben, amikor egy pillanatra megjelent a teljesség, az öröm, a mindennel való egység érzése. Meg beszélgettünk arról a belső nyitottságról, vagy költői nyitottságról, ami lehetővé teheti, hogy ilyen tapasztalatok megjelenjenek, hogy ezeket észrevegyük és ápoljuk.

A teljes filmet itt tudod megnézni: http://vimeo.com/13809933

És ha már ennyit beszélgettünk inspiráló tapasztalatokról jó pillanat érkezett el ahhoz, hogy megpróbáljunk létre is hozni egyet. Megtartottuk a Silo Üzenete című könyvből a szertartás és a jólét ceremóniáit (ez utóbbit kint a Meditációs csarnok (Sala) jövőbeli helyén).

További képeket a napról itt találsz:

http://www.flickr.com/photos/mikebudapark/sets/72157627047111222/

http://www.flickr.com/photos/63961224@N06/sets/72157626922797257/